A klímaváltozás és a globalizáció katasztrofális hatásai

Vándorpoloska, harlekinkatica, spanyol csupaszcsiga, ázsiai tigrisszúnyog. Hosszan lehetne sorolni azoknak az idegenhonos fajoknak a listáját, melyek az elmúlt évtizedekben találtak maguknak új élőhelyet hazánkban, köszönhetően a klímaváltozásnak vagy a globális kereskedelemnek.

– A klímaváltozás hatásait leginkább a lucosokon tudjuk lemérni. Európa-szerte az alacsonyabb területeken található lucfenyvesek levörösödnek, kiszáradnak. Az éghajlat változásával a lucfenyő korábbi termőhelye északabbra/magasabbra tolódik, ami az 50–70 éve telepített magyarországi lucfenyveseket is érinti – mondta el lapunknak Kelemen Csaba, a Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. erdőművelési és vadgazdálkodási ágazatvezetője.

Hozzátette: nem csak a fenyőállományokban jelentkeznek problémák. A magas kőrisállományokban egy új gomba, a Chalara fraxinea jelent meg.

– Egész Európában terjed ez a gomba, hajtáspusztulást okoz kortól és termőhelytől függetlenül a kőrisállományokban. A kőris elegy fafaj, így gazdasági problémát inkább csak ott jelent, ahol csoportos elegyben van, mert ott kifoltosodhat az erdő – tette hozzá a szakember.

A kőrishez hasonlóan a feketefenyő állományait gombák, de más fajok is károsítják. A jelenség a múlt század közepe óta ismert és már többször okozott hajtáspusztulási hullámot ebben a fajban. A gomba jelenléte most is jól látszik a leszáradó, vöröses tűlevelű hajtásokon.

Néhány éve hazánkban is megjelent a tölgy csipkés poloska, mely egyelőre a déli megyék kocsányos tölgyeseiben okoz nagyobb problémát.

– Sajnos már mi is megtaláltuk ezt a fajt, de az általunk kezelt erdőkben gazdasági kárt még nem okoz. Az Alföldön, Baranyában szeptemberre már lebarnulnak a levelek, poros barnás-szürkés lombozatúak lesznek a fertőzött tölgyállományok. Az ilyen faállományok termőképessége csökken, eldobják makktermésüket. Ez egy észak-amerikai faj, a Balkánról jön fölfelé, sajnos a ragadozói és parazitái nem jöttek együtt vele. Egyelőre nem ismerünk a faj ellen alkalmazható, hatékony, környezeti szempontból is tolerálható védekezési eljárást – fejezte be Kelemen Csaba.

Az időjárási anomáliák is növelhetik erdeink érzékenységét. A hirtelen lehulló nagy mennyiségű csapadék a felszínen elfolyva nem hasznosul és növeli a talajeróziót. Menetrendszerűen érkeznek a lomb- fakadást követő kései fagyok és kisebb-nagyobb aszállyal is számolni kell szinte minden évben.

Nincsenek ma irigylésre méltó helyzetben az erdőgazdálkodók: az erdő felújításakor vagy telepítésekor irányt szabó döntés nem egy vegetációs időszakra, hanem legkevesebb 80–100 évre szól. Ez pedig hosszú idő, amely alatt – főleg a klímaváltozás és a globalizáció kapcsán – jó pár előre nem látható körülmény kerül elő. Ezekhez alkalmazkodni, ezekkel együtt élni komoly kihívás: az erdőnek és az erdésznek is.