Udvardy György: Hűséges az Isten, aki nem mond le az emberről

A karácsony a legismertebb, legkedveltebb ünnep. Mit üzen nekünk?

– Karácsony nagyon kedves ünnep a családok, szülők, gyerekek számára. Ilyenkor sok régi emlék előjön a gyermekkorunkból is. Ezek mind fontosak, meghatározzák a személyiségünket, de fontos tudni azt is, hogy mit is ünneplünk ilyenkor. Ünnepeljük, hogy hűséges az Isten, aki szereti az embert, és nem mond le róla. Beletestesült az ember világába. A beletestesülés Isten magatartása. Isten sokféle módon tud beszélni az emberrel: a teremtés, a törvények révén, a lelkiismeret alapján. Ahhoz, hogy megértsük, ki Isten, nem mi válunk értővé Istennel kapcsolatban, hanem ő az, aki hozzánk hajol, és olyan módon, úgy beszél, ahogyan mi. Jézus emberré lett. A megtestesülés azt jelenti, hogy akit szeretek, azzal egy akarok lenni. Vállalom a sorsát, életét. Isten azt mondta: annyira szeretlek téged, hogy egy leszek veled, emberré leszek. Olyan lett, mint én, mint bárki. Mindannyiunk életét vállalja. Ebben a szeretetet, saját méltóságunkat fedezzük fel. Saját méltóságunkat fedezhetjük fel azáltal, hogy az „istenképűség” alapján megszületünk. Minden emberi élet számít és fontos, a betegé, öregé és magányosé is; nincs olyan pont Jézus életében, ami a mi emberi életünket valahogyan ne érintené.

Jézus születését megjósolták a próféták, erről olvashatunk az Ószövetségben.

– Isten az ígéretét megtette, ennek a közeledtét jósolták a próféták. Isten embereiként nem a jövőt ismerték, hanem Istent. Tudták, hogy Isten hűséges, betölti az ígéretét, hogy Isten országa itt van, megszületett. Azt nem tudták, hogy Isten szegény lesz. Azt tudták, hogy betegségeinket hordozza, fájdalmainkat magára veszi, de hogy szegény lesz, azt nem. Isten országa Jézus Krisztus születésével megvalósult, a teremtői, megváltói üzenet beteljesült.

Hogyan fogadják az emberek Jézust?

– Egy olyan Istent könnyebb elfogadni – még ha félelmetes is –, aki hatalommal jön, ő a király. Itt angyalok énekeltek, azt se mindenki hallotta, csak a pásztorok. A napkeleti bölcsek az értelem útján jutottak el oda, hogy kell lennie Istennek, ezért útra keltek. Jézus személyének megismeréséhez és elfogadásához hitre van szükségünk. Nemcsak akkor, mikor a jászolban fekvő gyermekre azt mondjuk, hogy ő az Isten Fia. Mi bizonyítja ezt? Sőt, inkább az ellenkezője a bizonyos. Úgy született meg, mint a hajléktalanok. Nincs otthona, be kell fogadni. Hit kell hozzá, hogy ezt meglássuk. Hit kellett akkor is, mikor csodákat tett. Voltak, akik hittek benne, mások nem. Gyanítom, ha ma történne, ma sem ismernénk fel automatikusan, csak akkor, ha erre készülnénk. Ha istenszerűen gondolkozunk, ha Isten gondolatait dédelgetjük a szívünkben. Ha saját törvényeink szerint élünk, gondolkozunk, akkor nem.

Karácsony a szeretet ünnepe, de tudjuk, hogy nem az emberi szereteté.

– Ez Isten szeretetének ünnepe. Könnyű ajándékokkal, kellemes hangulattal betelve azt mondani, hogy szeretjük egymást. Itt nem erről van szó, hanem arról, hogy Isten a végletekig szereti az embert. Szenvedéllyel, szenvedésig szereti. Isten megtaníthat bennünket jól szeretni, miszerint képes vagyok áldozatot hozni azért, akit szeretek. Ezt ünnepeljük karácsonykor. Tény, hogy a mi kultúránkban az ajándékok képesek elfedni az isteni szeretetet.

Az ajándékozást említi. Sokak számára megterhelő az ünnep előtti rohanás, készülődés, ajándékok beszerzése. Az adventi interjúban azonban azt nyilatkozta, hogy az ajándékozás nem feltétlenül rossz dolog.

– Vannak fordulópontok az életünkben, amikor mindent ott akarunk helyrehozni vagy nyilvánvalóvá tenni. A karácsonyra rárakódik egy ilyen réteg: most megmutatom, mennyire szeretlek. Sokszor úgy is, hogy ez nem igaz. Egész évben szerettem volna megtenni, találkozni, látogatni, adni, de nem volt módom, időm, lehetőségem. Nem voltam türelmes, most szeretnék az lenni. Emiatt könnyen tűnhet úgy, hogy a karácsony, a karácsonyi viselkedésünk színjáték. De nem így van. Az ünnep képes felébreszteni a bennünk lévő jót. Picit zavar, amikor az ünnep közeledtével a médiában előkerül, hogy karácsony előtt rohanás lesz. Igen, de ha valakit szeretünk, azért fáradunk, rohanunk. Ha valakit szeretünk, azért szívesen hozunk áldozatot. Ezt vállalni kell.

Jézus a fájdalmainkat viselte, betegségeinket hordozta. Vannak betegek, magányosok, gyászolók, akik az ünnepen szomorkodnak, sírnak.

– Ilyenkor a lét törékenysége mutatkozik meg. Aki karácsonykor egyedül van, a hétköznapokban is egyedül van, de az ünnepben ez hangsúlyozottan jelenik meg. Van, aki félelmeket hordoz a szívében, az ünnep ezt felerősíti. Ilyenkor azonban bátrabban segítünk egymáson.

Advent és karácsony idején a segíteni vágyás felerősödik az emberekben.

– Lehet erre azt mondani, hogy ez farizeus viselkedés: miért csak karácsonykor tesszük? Segélyszervezeteink az év minden napján, ünnepek között is ezt teszik, de az ünnepen még inkább. Figyelemfelhívó jellege van: adj azoknak, akiknek semmijük sincs. Ez nem az ünnep meggyalázása, hanem szolgálat más emberek iránt.

Az ünnep elmúltával tart bennünk az öröm, a békesség?

– A hétköznapok képesek gyorsan elszívni az ünnep erejét, de tudatosan kell ügyelni arra, hogy ne engedjem kilopni a szívemből az örömöt, és emlékezzek rá később is. Sokszor az ünnepre való emlékezés is örömöt varázsol. Azért is vannak az ünnepeink, hogy erőt merítsünk belőlük. Kívánom az olvasóknak Isten áldását, az örömöt, és azt, hogy ez később is megmaradjon bennük.

Szenteste a Duna Televízió Veszprémből közvetíti az éjféli misét.

– Tavaly éppen Pécsről közvetítette. A mostani felkérés független az én kinevezésemtől. Korábban született a döntés, nem miattam van. Fontos ez az alkalom, hiszen sokan televízión keresztül kapcsolódnak be az ünnepbe. Nagyon sokan jönnek templomba ilyenkor, olyanok is, akik nem gyakran látogatják a szentmisét. Sokszor szóba kerül, hogy ilyenkor se kellene, de azt gondolom, hogy igen. Óriási dolog, ha valaki egy évben legalább egyszer elkötelezi magát. Nagyon meg kell becsülni. Nézem a sok-sok embert, elgondolkozom, hogy mi lehet a szívükben. Ott van az egész év öröme, küzdelme, vágya, kudarca. Akárcsak a pásztorok szívében Jézus születésekor.

Másként szólítja meg szenteste az embereket, mint a többi szentmisén?

– Igen. Sokkal inkább az evangelizációs szempontok hangsúlyosak, sok nem templomba járó ember is lehet itt, akik láthatóan idegenül viselkednek. Általában a hit egzisztenciális oldalát közelítem meg, az könnyebben érthető, míg az ünnepi oldala kevésbé. Arra ott van a december 25-i ünnepi mise.

Ön hol tölti a karácsonyt? Hogyan telik az ünnep?

– Veszprémben töltöm a karácsonyt. Márfi Gyula nyugalmazott érsek atyával és a kispapokkal leszünk együtt szenteste. Utána – ahogyan régi jezsuita módra szoktam csinálni – előveszek egy dogmatikakönyvet, a megtestesülésről szóló részt olvasom. Ünnep idején egészen másként olvassa az ember. Karácsony napján két napra a családomhoz utazom, majd elvonulok pár napra személyes töltekezésre, imádságra és pihenésre. Vízkereszt ünnepére térek vissza Veszprémbe.