Nagy Szabolcs, a Veszprém Megyei Levéltár igazgatóhelyettese Trianonról

A magyar kormány 1920 elején az Apponyi Albert vezette delegációt küldte a békekonferenciára, akkor még abban a reményben, hogy elfogadható békefeltételek érhetők el. Tavaszra azonban belátták, a történelmi Magyarország kétharmadát elcsatoló békediktátumot nem tudják megváltoztatni, így júniusban egy kevésbé fajsúlyos tagokból álló delegáció írta alá a trianoni békeszerződést, mondta el a Naplónak Nagy Szabolcs, a Veszprém Megyei Levéltár igazgatóhelyettese.

A Magyarország számára rendkívül hátrányos feltételeket tartalmazó döntés előtt hosszas keresgélés után választották ki aláírónak Drasche-Lázár Alfrédot és Benárd Ágostot, utóbbi veszprémi kötődéssel is bír. Az orvos végzettségű Benárd 1920-ban munka- és népjóléti miniszter volt, és úgy választották ki a hálátlan szerepre, hogy később ért oda arra a kormányülésre, ahol erről döntött a kabinet, folytatta Nagy Szabolcs történész. Hozzátette, Benárd soha nem lakott Veszprémben, de az első világháborúban a magyar királyi veszprémi 31. honvéd gyalogezred orvosa volt, és harcolt is a fronton. Később, 1935-ben a kormánypárt veszprémi országgyűlési képviselőjelöltje volt, és meg is választották, így négy éven át képviselte az egyre inkább jobbra tolódó kormánypártot a parlamentben.

A Veszprémi Hírlap június 6-i száma távirati stílusban számolt be a békeszerződés aláírásáról, a két bekezdésből álló írás csak arra szorítkozott, hogy felsorolja, mely országok képviselői vettek részt az ülésen, és hogy magyar részről kik írták alá a szerződést.

– A társadalomban lassan tudatosult a döntés jelentősége, a tömegtájékoztatás messze nem ott tartott, mint ma. Elsősorban a kulturális és gazdasági élet prominensei foglalkoztak a kérdéssel, a revíziós gondolat hosszú évek sulykolása után jutott el a társadalom széles rétegeibe – emelte ki a szakember. – Ennek legfőbb oka, hogy Veszprém és az ország lakossága a több mint négy évig tartó világháború – amelyben szinte minden család érintett volt –, az őszirózsás forradalom, a tanácsköztársaság és a román megszállás után – nem közismert, de utóbbi is érintette Veszprémet 1919 nyarától októberig – a helyreállítással és az élet újraindításával foglalkozott – magyarázta a megyei levéltár igazgatóhelyettese.

Trianon után hazánk számos pontján állítottak országzászlót az 1920-as évek végétől, hogy a történelmi Magyarországra emlékezzenek. Veszprémben viszonylag későn, 1944. március 15-én – mindössze négy nappal a német megszállás előtt – létesült országzászló, és rövid ideig állt. Hosszú évtizedek után 2014-ben az eredeti helyéhez közel állította újra az országzászlót a Védegylet Veszprémért Egyesület, a Város-Tér Kulturális Alapítvány és az önkormányzat.

Az elcsatolt országrészekből már 1918 végétől menekültek a magyarok, akik elsősorban a módosabb hivatalnoki rétegekből kerültek ki. Az utódállamokban hátrányos megkülönböztetésre számíthattak, de sokan azért hagyták el szülőföldjüket, mert hűség­esküt kellett volna tenniük az új állam alkotmányára, amit sokan ideológiai-morális okokból megtagadtak, más azért nem tudta folytatni a munkáját, mert nem tudta az utódállam nyelvét, mondta a levéltáros. Az első világháború utáni években több százezren érkeztek a trianoni Magyarország területére, sokan vagonokból kialakított szükséglakásokban laktak a nagy pályaudvarokon akár éveken át. Többségük Budapestre vagy a határ menti nagyvárosokba, Miskolcra, Debrecenbe, Szegedre menekült. A korabeli sajtótudósításokból tudható, hogy Veszprémben, a mai vasútállomás területén is voltak vagonlakások.

Nagy Szabolcs a békediktátum értékelése kapcsán megjegyezte, a döntés nem volt igazságos és nem volt olyan, aminél ne lehetett volna jobbat meghozni. – A magyar királyság szerves egységet képezett, a szétdarabolása után magyarok milliói kerültek elnyomás alá az utódállamokban, a határ menti régiókban pedig évszázados gazdasági kapcsolatokat – például Kassa és Miskolc között – tettek tönkre az új határok meghúzásával – fogalmazott a történész.