Óriási jelentőségű a személyes kapcsolat – A Bárczi-iskola a veszélyhelyzet idején

– Ahol kellett, ott már a feladatkijelöléseket is megtették a kollégák, és többféle digitális platformot kezdtek el használni – mondta az igazgató. – Olyan családoknál, gyerekeknél lehetett mindezt megtenni, amelyek rendelkeztek erre alkalmas eszközzel.

Kiderült, a pedagógusoknak többnyire tudomásuk volt arról, hogy kik azok a gyerekek, akiknek internetelérésük sincs. A Bárczi pedagógusai számára a legelső szempont az volt, hogy ne veszítsenek senkit szem elől, legyen mindenkivel kapcsolat. Ez messengeren, telefonon folyt, majd szépen lassan beállt az, hogy ki mit használ, amit aztán lassan megtanultak a szülők is. Az alsósoknál a tapasztalatok szerint nehezebb, de a Bárcziban még inkább így volt, hiszen speciálisan történik a betűk tanítása is.

– Mindenkinek nehéz volt az, hogy elszakadt a személyes kapcsolataitól – fogalmazott Horváth Éva. – Ahol nem volt mód semmilyen digitális eszközzel való oktatáshoz, ott a pedagógusok fénymásoltak, és elvitték személyesen a tanulnivalót. A többséghez elértünk digitálisan, és ebbe a munkába kapcsolódtak be a gyógypedagógiai asszisztensek is, akik egy-egy gyereknek követték a haladását. Fontosnak tartottuk azt, hogy ha már élő kapcsolat nem lehet, a virtuális ölelések mindenkihez eljussanak.

Ám amint mód volt rá, bementek az iskolába egyéni megsegítésre, természetesen megfelelő védőeszközben, távolságtartással. Sőt, amint lehetett, ügyeletbe is érkeztek a gyerekek.

– Mindenki nagy örömmel jött, egy kis ballagást is tudtunk rendezni a tanulókkal, és egyéni, osztályonkénti bizonyítványosztásra is volt lehetőségünk – árulta el az intézményvezető.

Az is jó dolog volt, hogy a Rotary Club és a Veszprém megyei civil szerveződés segítségével 28 rászoruló családnak tudtak tisztító- és élelmiszercsomagot juttatni.

– Ez jó érzés, hiszen nehéz helyzetben élő családoknak nyújthattunk így segítséget. Külön öröm, hogy kallódó gyerek nem volt a karantén alatt – tette hozzá.

A Bárczi-iskola vezetője kijelentette: a járványidőszak hozadéka számára mindenképpen az, hogy óriási jelentőségük van az ember életében a személyes kapcsolatoknak, azok hiánya kínzóvá tud válni. De hozadéka az is, hogy a megtanult digitális tudást miként lehet majd beépíteni az iskolában zajló oktató-nevelő munkába.

– Elvünk volt, hogy az év végi értékelésben ne legyen nyoma a vírus időszakának, hiszen különböző környezetben élnek a gyerekek, és emiatt ne érje őket hátrány, ez ne látszódjon a bizonyítványban. Minden pótolható, a szeptember, október egyébként is az ismétléssel, összegzéssel telik nálunk, mindenki tudni fogja, hogy hol kell javítania – szólt a közeljövőről is Horváth Éva.