Ütőképes és modern honvédség

2020.09.10. 07:00

Egy hónappal az összevonás után: Interjú Berec Zoltán dandártábornokkal

Az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ, valamint az MH 54. Veszprém Radarezred korábbi formájában megszűnt 2020. július 31-ével. Augusztus 1-jétől képességeiket és állományukat egyesítve új alakulatként, MH Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központ (MH LMVIK) néven folytatják a tevékenységüket.

Molnár Sándor

Berec Zoltán kiemelte: mindent úgy alakítottak, hogy senkit ne érintsen kedvezőtlenül a változás

Fotó: Balogh Ákos/Napló

A változás okairól, hatásáról és a feladatokról az új alakulat parancsnokával, Berec Zoltán dandártábornokkal beszélgettünk. A két alakulat összevonásáról a parancsnok elmondta: a Magyar Honvédségben évekkel ezelőtt elindult egy átfogó honvédelmi és haderőfejlesztési program, amelynek a végcélja az, hogy egy ütőképes, hatékony és modern Magyar Honvédség jöjjön létre az évtized végére. – Ennek a programnak az egyik eleme nem csak az, hogy haditechnikai fejlesztéseket hajtsanak végre. Ezt a haditechnikát működtetni kell, amihez vezetési elemekre van szükség mind a szárazföld, mind a légierő oldalán – hangsúlyozta Berec Zoltán. A légierőnél a műveleti vezetési képesség alapjaiban már megvolt a Légi Vezetési és Irányítási Központnál (LVIK), de magában az LVIK ezt a feladatot nem tudta teljes egészében ellátni. Át kellett gondolni azt a struktúrát, amely egy modern hadsereg vezetéséhez szükséges. Ezért döntöttek úgy, hogy a két alakulatból jöjjön létre egy új.

– Az új alakulat fő profilja (a nevéből is adódóan) Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központ, és itt a műveleti vezetésen és irányításon van a hangsúly – mondta Berec Zoltán dandártábornok. – A két alakulat képességeit összevontuk, feladatrendszereik benne vannak az új alakulatban.

Jó néhány katonának megszűnt a beosztása az összevonás miatt. Nem okozott ez problémákat?

– Nem. Az alaptézis az összevonás kapcsán mindig is az volt, hogy elsősorban a személyi állományra legyünk tekintettel, nyilván az új feladatrendszer függvényében. Voltak olyan elemek, amelyek korábban szerepeltek az 54. Radarezrednél és az LVIK-nál is. A feladatokat csoportosítottuk, a szervezeteket is integráltuk, és minimális az a létszám, amelyet „hátrány” ért, igyekeztünk mindent úgy alakítani, hogy senkit ne érintsen kedvezőtlenül a változás.

Miben más az új LMVIK, mint két különálló elődje volt?

– A két korábbi alakulat feladatrendszerét egy az egyben átemeltük, mert feladatok nem veszhetnek el. Amiben mások leszünk, az az, hogy máshová helyeződött a hangsúly. Az 54-esnél az alapvető cél az volt, hogy a radarok üzemeljenek, és a légi helyzetkép biztosított legyen. Az LVIK feladatrendszere az ezt felhasználó vezetés-irányítás, elsősorban a repülőgépekkel kapcsolatos vadászirányítás és az azonosított légi helyzet folyamatos kontrollja. Amivel sokkal több az új LMVIK, az a műveleti vezetés. Műveleti időszakban ez egy sajátságos struktúrát és más feladatrendszert igényel. Ez a Magyar Honvédségben eddig nem volt honos, de ez alapfeltétele annak, hogy tíz éven belül ez a honvédség valóban egy hatékony és ütőképes hadsereg legyen, mindegyik haderőnemével – szárazföld, légierő, logisztika – együtt. Itt a műveleti szempontok alapján kell majd kialakítani egy olyan struktúrát, amelynek békeidőben nem feltétlenül kell működnie, csak egyes elemeiben. Viszont műveleti időszakban különböző vezetési elemeket kell létrehoznunk, most már az összevont alakulat személyi állományából, és kicsit másképp kell kezelni azokat az információkat, amelyeket eddig is megkapott a központ. Illetve jóval több információt kell majd bekérnünk más alakulatoktól, és itt markánsan megjelenik majd az összhaderőnemi parancsnoksággal való kapcsolattartás, illetve a koordináció.

A haderőreform technikailag Veszprémet hogyan érinti?

– Ez a vezetési központ ráhatással bír majd a légi­erő összességére. Az, hogy Szolnokon megjelentek az új helikopterek, hat a mi munkánkra is. A harci alkalmazást megelőző hadműveleti tervezést itt kell végrehajtani. Ezt csak akkor tehetjük meg, ha ismerjük az eszközt, a képességeit és a felszerelését. Ugyanez vonatkozik Győrre, ahol modernizálják a légvédelmi rakétarendszert. Meg kell ismernünk ezt a technikát is, és tudnunk kell, hogyan illeszthető be egy integrált légvédelmi rendszerbe, és ezzel együtt hogyan lehet a szárazföldi igényeket is kielégíteni, mert nemcsak objektumokat kell adott esetben oltalmazni, hanem szárazföldi csoportosításokat is.

Berec Zoltán kiemelte: mindent úgy alakítottak, hogy senkit ne érintsen kedvezőtlenül a változás
Fotó: Balogh Ákos/Napló

Amióta Gripenek vannak Kecskeméten, ez a típus egyértelműen meghatározza az itteni feladatokat, hogy mit, hogyan és mikor tudunk csinálni a békeidős légtérrendészettel kapcsolatosan, vagy műveleti időszakban védelmi feladatok, illetve a szárazföldi csapatok támogatása során. Nekünk elsősorban lokátoraink és számítógépeink vannak. A modernizáció megköveteli azt is, hogy ha itt egy korszerű technikára épülő, modern hadsereg lesz, ehhez kell egy korszerű felderítőrendszer is. Tudjuk, hogy lokátoraink egy része elavult orosz technika, és ezt sokáig már nem üzemeltethetjük, illetve nem tudjuk maradéktalanul a NATO rendszeréhez csatlakoztatni ezeket. A szerepvállalásunkban benne van az, hogy nekünk támogatni kell a NATO tevékenységeit nemcsak az országhatáron belül, hanem azon túl is. Ehhez modern radartechnikai eszközökre van szükség, tehát én arra számítok, hogy a közeljövőben megtörténik a radarok cseréje is.

Elsősorban az orosz radartechnika kiváltására és a saját felderítőrendszerünk megerősítésére. A modern vezetés-irányítás nélkülözhetetlen eleme egy hatékony informatikai rendszer. A NATO-n belül ez létezik, ebben benne vagyunk és használjuk is. Mivel egy nemzeti haderőt építünk, ehhez szükséges lesz egy hasonló, nemzeti vezetéstechnikai informatikai rendszer kiépítése. Az elöljárók ezzel már foglalkoztak, fejlesztettek, pár éven belül ez is megjelenik nálunk.

Az ön életében milyen változást hozott az összevonás?

– Az, hogy valaki egy ön­álló alakulat parancsnoka lesz, nagy változás. Számomra ilyen volt 2019, amikor Veszprémbe kerültem. Az, hogy parancsnokként feladatul kaptam, hogy alakítsak meg egy új katonai szervezetet, ismételten nagy kihívás volt. Korábban az LVIK létszáma jóval kisebb volt, bár feladatrendszerében országos hatáskörrel dolgozott. Egy háromszázötven fős alakulatból létrehozni egy 1300 fős dandárszintű szervezetet, az már komoly kihívás. Szerencsére olyan kollégákkal dolgozom együtt, akikkel ezeket a feladatokat gond nélkül végrehajtottuk. Egy parancsnok akkor tud hatékonyan működni, ha olyan gárda segíti a munkáját, amelyre bármikor számíthat. Úgy látom, hogy augusztus 1-jétől, amikor ez a vezetői gárda összeállt, az első pillanattól számíthattunk egymásra. Egy helyre tartozunk, egy célért dolgozunk.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában