Devecser és Kolontár egykori polgármesterei emlékeztek vissza az iszapáradatra

DEVECSER

A megválasztása utáni napon öntötte el a vörösiszap a várost, így Toldi Tamásnak, Devecser akkori polgármesterének a város ügyeinek intézése helyett az életmentés volt az első feladata egy olyan katasztrófában, amire még nem volt példa az országban. Megrázó hónapok, és hatalmas kihívás várt rá.

– Mi lesz most velünk? – ez volt az első gondolatom, amikor megláttam a vörösen hömpölygő árt, ami mindent vitt, ami az útjába került, a város alacsonyabban fekvő részének esélye sem volt a megmenekülésre. Pillanatok alatt tört ketté emberek, családok évtizedek alatt felépített élete. Torokszorító látványt nyújtott szembesülni azokkal a szörnyűségekkel, ami a vörösiszap által szétzúzott, elárasztott otthonokban tárult eléjük. Szörnyű volt, ahogy rengeteg állat is elpusztult, vergődött a lúgos árban, a lánya a fürdőszobájukban mosta le a vörös lúgot a négylábúakról.

Úgy fogalmazott, máig szívet melengető, megható, ahogy „elárasztotta” a magyar emberek önzetlen segítsége, szeretete Devecsert és a többi, érintett települést.

A rengeteg kétkezi segítség, a felajánlások, az adományok mindenkinek erőt adtak a helyzet elviseléséhez, a polgármestereknek pedig ahhoz a munkához, amire még nem volt példa az országban. Toldi Tamás felidézte, nagy erővel és lendülettel kezdődött meg és így ment mindvégig az újjáépítés.

– Nemzetközi szinten is példa nélküli, ahogy az életeket követelő, milliárdos károkozást kezelte az állam, és mindezt úgy tette, hogy nem hagyta tönkremenni a katasztrófát okozó, a nemzetgazdaság szempontjából jelentős magánvállalatot sem. A több tucat külföldi delegáció és médium, ami a térségbe érkezett, őszinte elismeréssel nyilatkozott a katasztrófakezelésről, fogalmazott Toldi Tamás.

Hozzátette, az elöntött területek szisztematikus mentesítése, az új otthonok tervezése, majd felépítése hatalmas koordinációt, szigorú ütemtervet követelt az irányítást végző, a térségbe települt belügyi szervektől. Azt mondta, az újjáépítésben való részvétel hatalmas kihívás, nagy próbatétel volt a polgármestereknek, mert a munka mellett folyamatosan szembesültek a pótolhatatlan veszteségekkel.

KOLONTÁR

– Arra figyelmezteti az emberiséget a katasztrófa, hogy mennyire sérülékeny az élet, ami egyik pillanatról a másikra megváltozhat, így vélekedett Tili Károly, aki az iszapkatasztrófa idején Kolontár polgármestere volt.

– A vörösiszap-katasztrófa olyan lelki sebet hagyott, amit soha nem gyógyul be. A borzalmas látvány, az emberek arca, riadt, kétségbeesett tekintete örökre megmarad, fogalmazott Tili Károly. A volt polgármester köszönettel beszélt arról, mennyien segítettek nekik, akikre örök hálával gondolnak. Soha nem gondolták, hogy az ember élete egyik pillanatról a másikra gyökerestül megváltozhat. Kiemelte: azért, hogy ne történjenek az iszapömléshez hasonló katasztrófák, az embernek érdemes lenne szem előtt tartani, hogy az élet, a természet mennyire sérülékeny.

Károly azt mondta, nem telik el nap, hogy ne jutnának eszébe a tíz évvel ezelőtt történtek.

– Otthon ért a hír, hogy átszakadt a gát, és lehet, hogy eléri az áradat a Malom utcát, mire azonnal hívtam a katasztrófavédelmet. Mondták, már a Kossuth utcában van a vörösiszap, és visz mindent. Motorra ültem, a másfél méteres iszap hömpölygött a hivatalnál, arra gondoltam, itt a vég.

Felidézte, egy rémült pedagógus kiáltotta neki, hogy gyerekek vannak az iskolában. Erre a tanárral együtt, az árban térdig gázolva besiettek az épületbe, de a gyerekeket egy másik pedagógus felvitte az emeletre, majd a tűzoltók a hátukon hozták ki őket.

– Közben valaki sírva telefonált a falut átszelő patakon túlról, hogy térdig áll az iszapban, és fogja hároméves gyerekét, aztán láttuk, egy falubeli fiatalember indult segíteni a terepjáróval a hídon át. Nem látta, hogy a hidat is elsodorta az ár, emlékét tábla őrzi ott, sorolta emlékeit Tili Károly, akinek az volt a legborzalmasabb, amikor sorra mondták neki, ki halt meg a faluban.