„Ő a legnagyobb ajándék az életemben” – vallja a sérült gyermeket nevelő pápai édesanya

Az anyaság örömeit és nehézségeit hatodik éve megélő Máticsné Vaskó Adrienn megkeresésünkre kendőzetlen őszinteséggel osztotta meg történetét. Kislánya, Emma koraszülötten, hat hónaposan látott napvilágot. Az alapbetegségéből kifolyólag idegrendszeri éretlenséggel, hipotóniával (túl gyenge izomtónussal), értelmi és mozgásbeli fejlődési rendellenességgel, valamint hallássérüléssel, de legalább él.

– A huszonnegyedik héten született. Amúgy sem volt problémamentes a terhesség, ugyanis lombikprogrammal lettem ikerterhes. Hiperstimulált voltam, ami azt jelenti, hogy felvizesedtem. Akkor öt hetet, a szülés előtt pedig tíz napot voltam kórházban. Emma ikertestvérének méhlepénye túl mélyen volt, úgyhogy bent tartottak, aztán elkezdett folyni a magzatvíz, és sürgősségi császármetszést hajtottak végre rajtam. Kisfiunk, Milán sajnos csak egy hétig élt, őt nem hozhattuk haza. Utána Emma hét hónapig volt még kórházban, Budapesten is műtötték, úgyhogy az igazi anyaság csak a gépekről való lecsatlakoztatást követően, az inkubátorból való kiszabadulással kezdődött – idézte fel Adrienn.

A lombikbébi-program kapcsán elmondta, a fogantatással előtte három évig próbálkoztak, hiába. Habár az orvosok nem állapítottak meg se nála, se a férjénél rendellenességet, mégsem jött össze természetes úton a gyermekáldás. Így a lombikprogram mellett döntöttek, ami elsőre sikerült.

– Már huszonhárom éves korom, az esküvőnk óta vágytam babára, mert nagyon szeretem a gyerekeket. Sokat kellett várni rá, de bármennyire is nehéz és körülményes volt, nem cserélném el semmire. Az első pillanattól kezdve elfogadtuk Emmát annak ellenére, hogy nehezebb körülmények között, problémákkal érkezett hozzánk. Egy percig nem volt kérdés, hogy vállaljuk a vele járó feladatokat, küzdelmeket. Úgy voltunk vele, hogy nem foglalkozunk azzal, hogy az átlagnál lassabban fejlődik, és mondjuk féléves helyett egyévesen kezd csak el mászni, egyéves helyett háromévesen kezd majd járni. Aztán ez nem így lett, minden nagyon elhúzódik nála – elevenítette fel Adrienn, hozzátéve, összetehetik a kezüket, mert a szülés utáni hét hónapban rengeteg családdal találkozott, akik a természetes szülés, problémamentes terhesség nyomán is sokkal rosszabb sorsra jutottak.

– Persze Emma is okoz bosszúságot a maga kis hisztijeivel, de minden gyermek nevelésének meg van a nehézsége. Akinek azonban az a legnagyobb gondja, hogy a gyerkőc összefirkálja a falat, az tényleg nagyon hálás lehet. Ahhoz képest, hogy azt jósolták nekem, géphez kötött, ágyban fekvő gyermek lesz, mára már együtt, kézen fogva sétálunk. Beszélni nem tud, de mutogatással és az akaratával mindent megértet velünk. Rendkívül hitet próbáló időszak volt bármire megtanítani. Míg az átlagos gyermekek fejlődése esetében természetesnek vesszük a dolgokat, addig nálunk minden egyes mozdulatért meg kellett küzdenünk, jóval hosszabb időn át. Csoda minden lépése, hogy egyedül megfogja a kanalat és eszik, hogy felkel reggel, hogy játszik, hogy kommunikál velünk, hogy hisztizik. Tehát örülünk minden együtt töltött napnak – jegyezte meg a pápai anyuka.

Végül Emma szociális neveléséről beszélgetve Adrienn elmondta, a kislány még óvodába jár, a Vajda Márta Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény speciális csoportjába, ahol sérült gyermekek közt nevelkedik. Az önálló étkezés például ennek is köszönhető, mivel eltanulta a többiektől.

– Hálásak vagyunk a csoporttagoknak és a pedagógusoknak. Bár még nem szobatiszta, és a hallássérülésből eredő beszédhiánya ellenére is bízunk benne, hogy itt folytathatja az iskolai tanulmányait. Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy emiatt nem kell majd másik városba költöznünk. Minden apró cselekedetnél, minden egyes nap, így anyák napján szintén eszembe jut, hogy ő a legnagyobb ajándék az életemben. Nagyon szerencsés az, akinek gyermeke lehet, bármely körülmények között. Minden gyermek hős a maga módján, de akik korán vagy rendellenességgel születnek, azokban a felnőttek akaratát és kitartását felülmúló erő munkálkodik. A gyermeknél értékesebb kincs nincs.