A hősök tetteit, sorsát, munkáját nem felejtik el a pétiek

A Pétfürdői Közösségi Ház és Könyvtár a Horváth István Általános Iskola diákjainak részvételével emlékezett meg az 1944. június és július 14-i péti szőnyegbombázásról. Beszédet mondott Gelencsér István helytörténeti kutató, és koszorúzást tartottak a Hősök terén, az emlékműnél. Itt található Lendvai István alkotása, a Bombázási emlékmű, amely az 1944. június 14-én lezajlott amerikai szőnyegbombázásban meghaltaknak állít emléket. A gránitoszlopokon az áldozatok neve olvasható. A rozsdamentes fémből készült gyűrött lemezek a repülőket szimbolizálják. Ötven évvel a tragikus események után, 1994-ben avatták fel.

Az első világháború végén Magyarország elveszítette addigi területe és lakossága mintegy kétharmadát, sok-sok ásványkincsét, gyárát, üzemét. Az 1920-as években indult iparosítási program a megcsonkított ország gazdasági talpra állítását szolgálta. Ennek része volt a magyar nehézvegyipar megteremtésének terve. Az eredetileg Ősi mellé tervezett gyár Pétfürdőn épült meg. A bakonyi mészkőre, a várpalotai lignitre, a Pét patak vizére és a kedvező szállítási feltételekre alapozva kezdődött meg a vegyipari termelés a péti gyárban 1932-ben. Vegyi anyagokat, többek között a lőporgyártáshoz szükséges salétromsavat, a robbanóanyag-gyártásra is alkalmas ammónium-nitrátot, nitrogénalapú műtrágyát állítottak elő. 1932. június 28-án szabadalmaztatták a pétisó névjegyet. Modern lakótelep is épült a tisztviselőknek és a munkásoknak. A gyár világviszonylatban is újszerű megoldásokkal, a harmincas évek legkorszerűbb technológiájával működött. A nyersolaj feldolgozására is üzem létesült 1938-39-ben Péten, a Cseri erdőben pedig egy hatezer köbméteres benzintárolót építettek. A harcigáz-gyártás előkészítésében, majd gyártásában is részt vett a péti gyár. A magyar hadiipar egyik fellegvárává lett. Egy ilyen hely a háborúban az ellenség számára megsemmisítendő célpont.

Egy lehetséges légitámadásra és a keletkező károk megelőzésére, elhárítására folyamatosan készült a péti gyár vezetősége, valamint az Országos Légvédelmi Parancsnokság. Gondoskodni kellett tűzoltó eszközökről, óvóhelyek létesítéséről, légvédelmi ütegek, gépágyúk telepítéséről. 1944. június 14-én, szerdán 11 órakor a 15. Amerikai Légihadsereg 55. bombázó osztályának négy ezrede 152 nehézbombázójával stratégiai légitámadást hajtott végre a Péti Nitrogénművek Rt. olajfinomítója ellen. A támadásnak 18 polgári és 21 katonai áldozata és 37 súlyos sebesültje volt. A gyárban és berendezéseiben mintegy 40 millió pengő értékű kár keletkezett. Iszonyatos pusztítást végeztek, mégsem jártak teljes sikerrel. Bár a nitrogénvonalhoz tartozó egységek súlyos sérüléseket szenvedtek el, az olajüzemben csak kisebb kár keletkezett.

Miközben idelenn a pétiek, a gyár dolgozói a halottak számbavételével, a sebesültek ellátásával, az egyik beszakadt óvóhelyről 120 ember kimenekítésével voltak elfoglalva, addig odafenn a levegőben ádáz légi csata folyt. A sokszoros túlerővel szemben vette fel a harcot a magyar Puma vadászrepülő osztály 32 gépe. Harcba szálltak az amerikai vadászokkal. Hét ellenséges repülőt sikerült lelőniük. 1944. június 14-én a délutáni órákban a pétiek már a gyárban dúló tűzvészt igyekeztek megfékezni.

A támadás után hamarosan nekikezdtek a helyreállításnak. Sikerrel jártak. El tudták indítani az üzemanyag-termelést. A válasz nem is maradt el. 1944. július 14-én, pontosan egy hónap múlva, ismét megjelentek a bombázók. Az olajfeldolgozó megint megmenekült, elpusztult viszont a nitrogén- és a klórüzem, az ammóniagyár is súlyosan megsérült.

Az amerikaiak a két légitámadásban összesen 495 tonna bombát dobtak Pétfürdőre. A gyárban 77 millió 963 ezer 230 pengős kár keletkezett. A véres harcok után, a front elvonulását követően pedig a pétiek a régi szívóssággal, találékonysággal újra nekiláttak működőképessé tenni a gyárat. 1946-ban megkezdődött a pétisógyártás, 1948 elejére befejeződött a rekonstrukció.

A megemlékezésen elhangzott, hogy az idő múlásával egyre kevesebben vannak közöttünk olyanok, akik személyesen tapasztalták meg, élték át a második világháborút és a vele járó szenvedéseket. Nekünk, kései utódoknak feladatunk, hogy megértsük, milyen okok és események vezettek el a péti gyár lebombázásáig. Ne feledjünk el tisztelegni azok emléke előtt, akik a harmincas évektől kezdve megteremtették, felépítették, működtették, óvták ezt a gyárat, ezt a települést háborúban és békében.