Kocsis Tamás: Világítsuk be a hitünk fényével az egyre sötétebb világot

A szentmisét követően egy pohár borral a kezükben beszélgettek a templom mellett. A vasárnapi szentmisén Kocsis Tamás plébános arról szólt, hogy Mária személye különleges, kiváltságos volt, ugyanis ő Isten fiának édesanyja. Ezt a kiváltságot azonban ne túlozzuk el, mert nem jelentett Mária számára kivételezettséget. Isten nem kivételezik senkivel. Mária életében az történt, ami történik minden megváltott ember életében. Minden ember részesült a megváltás ajándékában, amelyet ő a maga örömében, fájdalmában, nehézségében képes megélni.

Mária is ugyanerre az életre kapott meghívást, ugyanúgy átélte a fájdalmat, ott állt a kereszt alatt, és látta fiát szenvedni. Mária Jézussal ugyan­olyan anya-gyermek kapcsolatban élt, mint más édesanyák gyermekeikkel.

Máriát azért tarthatjuk példaképnek, mert megtanulhatjuk, hogyan kell hittel megélni azt az ajándékot, amelyet mi is kaptunk a keresztség által. A mi életünkben is jelen van a küzdés, a szenvedés, a fájdalom. Mi, keresztények a hit fényével járjuk az utunkat, de milyen ez a fény? Lehet, hogy csak pislákol, és nem világítja be teljességgel az életünket. Mi, emberek bukdácsolunk, de nem vagyunk magunkra hagyva, fel tudunk állni, és ez Isten ajándéka. Mária személyéből erőt tudunk meríteni, ő a példa, benne láthatjuk a megváltott ember gazdag­ságát.

A naptárban közel van egymáshoz Nagyboldogasszony és Szent István király ünnepe. Szent királyunk Mária oltalmára bízta a magyar nemzetet azért, hogy reá tekintve tudják, mit jelent hitben élni. Legyen világosságuk, hogy ne sötétségben botorkáljanak. Szent István élete ugyanolyan volt, mint a miénk. Ármánykodás, ellenségeskedés idején küzdelem, és az ő jóra való törekvése. Szent királyunk a jóra való törekvés ajándékát adja át. Itt állunk a mai világban, ha kikapcsoljuk azt az őrületet, ami körülvesz bennünket, le tudunk higgadni, és a hit pislákoló fényével világítjuk meg a korunkat, miért van szükségünk példaképekre?

Mindazt, ami körülvesz bennünket, hit nélkül nem lehet legyőzni. A hitetlen ember megadja magát. A hitben élő ember felveszi a keresztet, amit a jelen világunk rak rá, és a kereszt hordozása közben Istenbe vetett hittel és az emberek iránti szeretettel éli az életét.

Azért kell hitünkben erősödni, hogy világítsuk be a hitünk fényével az egyre sötétebb világot.