mínusz harmadik szint

2021.09.26. 11:30

Zenés, gondolatébresztő beszélgetés – Börtönmúzeum a föld mélyén

A XIX. században, 1858-ban készült el a veszprémi börtön épülete. Eredeti funkciójában 2003-ig működött. Börtönmúzeum a törvényszék és a Laczkó Dezső Múzeum együttműködésének köszönhetően 2015-ben lett a mínusz harmadik szintből.

Őrsi Ágnes

Itt, a többnyire volt előzete- sek cellái közötti folyosón tartották meg a zenés, gondolatébresztő beszélgetést, amit a „Jézus megbocsát a bűnösöknek” bibliai téma inspirált.

A Veszprém Megyei Bíróság, azaz a Veszprémi Törvényszék udvarának jelenlegi felújítása keretében ásatás folyik. Az egykor szöges­dróttal körülvett falak is az intézmény részét képezik. A kutatás folyamán hat méter mélyen már előkerült a jelenlegi információ szerint három föld alatti, a sziklába mélyített egykori tömlöc, tudtuk meg a Veszprémi Törvényszék elnökétől, Némethné Szent-Gály Edittől, aki mint a tulajdonos intézmény vezetője, nemcsak engedélyt adott a börtönmúzeumba való belépésre, de maga is részt vett a beszélgetésen, információival gazdagítva azt.

A Színhelyek, legendák és csodák címmel a veszprémi keresztény felekezetek számára szervezett beszélgetéssorozat mind a nyolc kultikus helyszíne illeszkedett a kiválasztott bibliai idézethez. Kiegészítette azt, mint ahogyan a helyszínt ismertető előadások, a zenék, a közös énekek, imádságok is. A szervező Hét Domb Egyesület és vezetője, Rácz Katalin az alkalmi csoportok minden résztvevőjét kivételes élménnyel ajándékozta meg ezekkel a találkozókkal.

Lefelé tartva a törvényszék nulladik szintjéről nemcsak a hőmérséklet csökkent észrevehetően, hanem valami félelem, borzongás is óvatossá tette a lépteket. Mióta a börtön kiköltözött, a mínusz első és második szintet a törvényszék irattára vette birtokba, a föld alatti mínusz harmadikon található a múzeum. A kinti harminc fokhoz képest itt csak tizennyolc és fél fok van, mesterséges fénnyel, szabad levegő nélkül, ami az itt dolgozókat ugyanúgy megviselte, mint a rabokat, akik szűk cellákban és igen sokan élték napjaikat egy légtérben. A zsúfoltságot jellemezzék a számok: a börtön 58 fő befogadására épült, ám folyamatosan 150–200 fogvatartott élt az aprócska zárkákban, a legnagyobb létszám 250 fő volt; vaságyas megoldással hatan, az egymáshoz szorított szalmazsákokon hatan-tízen aludtak a levegőtlen, sötét, nyirkos helyeken.

Az előzetes letartóztatásban lévők cellái közötti folyosón került sor a zenés, gondolatébresztő beszélgetésre Fotó: Nagy Lajos

A korabeli állapotokról Kis Dávid, a Laczkó Dezső Múzeum részlegvezetője mesélt. Tőle hallottunk a híres foglyokról; a hagyományok, legendák szerint járt itt Sobri Jóska, Savanyó Jóska, de például 1944-ben Mindszenty (Pehm) József bíboros is 26 napig. Vele tisztelettel bántak, misézhetett, még diakónusokat is szentelt a börtönben, a mínusz harmadik szinten, ahol leginkább előzetesben lévők voltak, főleg nők és fia- talok.

Itt volt előzetesben az a 92 veszprémi lakos is, akit 1956 novemberében deportáltak. Hogy mit lehetett tenni ennyire bezárva? Munkára vitték a rabokat; a XX. század első felében például ők építették az utakat, az inotai erőművet és más épületeket. A vízvezetéket 1982-ben építették ki, akkor jelenhetett meg a cellákban a vízöblítéses angol WC, majd 1992-ben minden zárka ajtaja fölé, a polcra került egy-egy televízió.

Életünk adott szakasza, a hely, ahol éppen vagyunk, irányítja gondolatainkat, és lehet, hogy csak egysíkúan. Nagy András Zoltán saját gitárkísérettel előadott dalai után döbbenhettünk rá erre a beszélgetésen, amelyet Závodi Zsuzsanna református lelkész vezetett. Rámutatott, hogy bárki, bármelyik pillanatban ilyen helyzetben találhatja magát; egy csomó ok miatt találkozhatunk bűneinkkel, ha elég mélyre ásunk magunkban. Ám minden terhünket, bánatunkat letehetjük a hit révén, mert Jézus megbocsát.

Kérdés, hogy mi magunk képesek vagyunk-e megbocsátani. Szabad-e, képesek vagyunk-e megbocsátani úgy, hogy semmissé tesszük azt a szívünkben és a fejünkben? A megbocsátás maga a kiengesztelődés, a megbocsátás és a szív gyógyulása összetartozik, aki nem képes megbocsátani, önmagát rágva szenved tovább. Ahhoz, hogy a szeretet legyen a végső mértékünk, az utolsó pillanatban is ki kell mondani: megbocsátok!

Káplán György énekművész is részese volt a börtönmúzeumi találkozónak; egy erdélyi népdalt énekelt csodálatos beleérzéssel. A Fogoly­ének a szerettek imája volt, és talán ma is azoké, akik várják haza az indok nélkül bezártakat. Mert ilyen módon is kerülhet valaki börtönbe…

Ezek is érdekelhetik

facebook comments widget