Búcsú Nemecz Ernőtől, az egykori rektortól

Nemecz Ernő 1920. augusztus 22-én született a felvidéki Losoncon. Egyetemi oklevelét 1943-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen kapta, egy évvel később egyetemi doktori címet, majd 1959-ben kandidátusi címet kapott. 1967-ben a föld- és ásványtani tudományok doktora lett, 1973 óta a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. A Veszprémi Vegyipari Egyetem egyik alapító, iskolateremtő professzora 1953 és 1954 között dékáni, 1971 és 1980 között rektori beosztásban irányította az egyetemet. Az intézmény 1949-es alapításától kezdve nyugdíjba vonulásáig, sőt azt követően is oktatott, példátlanul hosszú ideig, 1951–1990 között az ásványtan tanszék vezetője volt. 1997-ben megkapta a „professor emeritus” címet, de ezután is aktívan részt vett az egyetemi oktatásban. 

A Veszprémi Akadémiai Bizottság egyik alapítója, 1979 és 1985 között elnöke, évtizedekre meghatározta az akadémiai bizottság arculatát, tevékenységének irányát.

Legfontosabb tudományos eredményeit az agyagásványok kémiai tulajdonságainak, kristályszerkezetének, nevezéktanának és eredetének kutatásában érte el. Emellett foglalkozott a kohászati folyamatok ásványtani és kristálytani vonatkozásaival is, aktívan közreműködött a magyarországi nyersanyagvagyon feltárásában. Kutatásaiban eredményesen használta a legkorszerűbb analitikai, képalkotó eszközöket. Követendő példát mutatott azzal, hogy tudományos kutatásainak eredményét átültette az egyetemi oktatásba, így előadásai mindig frissek, életszerűek voltak.

Számtalan hazai és nemzetközi díjat, elismerést kapott, többek között kitüntették a Magyar Érdemrend Középkeresztjével, díszdoktorává avatta a Veszprémi Egyetem és a Szentpétervári Állami Műszaki Egyetem is. Több magyar és nemzetközi tudományos társaság vezetőségi tagja, vezetője volt. Komoly közéleti tevékenységet folytatott, aktívan bekapcsolódott Veszprém életébe úgy, hogy mindig a tudomány népszerűsítésére, az egyetem és a város kapcsolatának erősítésére törekedett.

A száraz tények mögött ott az ember, az életvidám, az új tudományos eredmények iránt érdeklődő, minden iránt nyitott, remek előadó. A Veszprémi Egyetemi Napokon elegánsan, igazi úriemberként adta át a rektori címet jelképező láncot diákrektor „kollégájának”. Egykori munkatársai, tanítványai máig emlegetik, hogy a személyi számítógépek megjelenése után azonnal mesteri szinten elsajátította, sőt tökéletesítette azokat a térbeli ábrázolásra is alkalmas grafikus szoftvereket, amelyekkel ábrázolta, érzékelhetővé, érthetővé tette mérési, kutatási eredményeit.

Az egyetemen a diákok nagyon szerették ásványtan-előadásait, mert érezték, hogy az akkor már világhírű professzor egyenrangúnak, kollégáknak tekintette őket. Emlékét ma is őrzik az egyetemen.