Bányász

2022.01.15. 12:00

Az áldozatokra és a támasz nélkül maradt családokra is emlékeztek Csingervölgyben

Hagyományőrző szervezetek tagjai, a bánya egykori dolgozói emlékeztek Magyarország második legnagyobb bányaszerencsétlenségének évfordulójára pénteken a Bányászati Múzeum udvarán.

Tisler Anna

Megemlékezés

Fotó: www.gyarmatilaszlo.hu

Az 55 emberéletet követelő tragédia 1909. január 14-én reggel történt. Gerencsér Hilda, a városrész önkormányzati képviselője, a szervező Csingervölgyért Egyesület elnöke visszaemlékezésében elmondta, hogy a magyar ipartörténet fekete napja is volt január 14-e. Az 1870-ben kezdődő és a kor színvonalán folyamatosan fejlődő és bővülő bányában 1908-ig kilencen haltak meg balesetben. Tudatában voltak annak, hogy lent, a föld mélyén a szűk vágatokban nehéz fizikai munkát végezve minden pillanat hordozza a baleset veszélyét. Ezek a bányászok bíztak egymásban és a tehetséges, az emberekkel bánni tudó vezetőikben. A bányász köszöntés nem véletlenül Jó szerencsét. Azon a napon azt az 55 bányászt elkerülte a szerencse. 

 

- Most tél van, hó és hideg az egykori Ármin aknánál, ahol a környező dombok fái őrzik a hely csendjét és az egykor itt élt emberek emlékét - szólt Gerencsér Hilda. - Ugyanilyen hideg, hó és csend fogadta 1909. január 14-én reggel azt a 259 embert, akik leszálltak a mélybe, hogy felvegyék a munkát. Most is csend van és emlékezünk azokra, akik a kiutat és füstmentes levegőt keresve, fuldokolva is társaikat igyekeztek menteni. Mit élhettek ők át ott lent a mélyben? Többségük 20 és 40 év közötti bányász volt, családos, fiatal ember, akik a mélyben töltötték a nap felét, es az ott szerzett jövedelemből tartották el a családjukat. Nemcsak a munkahelyük, az életük is volt a bánya, ott találtak társakra, sajátították el a szakma fogásait.

 

A tragédia napján a csendet felváltotta a mentés zaja. Az események hírére a hidegben, hóban sorra érkeztek a környeken lakók, a családtagok, akik nem tudták, hogy él-e még a fiúk, a férjük, a gyermekeik édesapja. A támasz nélkül maradt családokra is emlékezünk, az anyákra, akik egyedül, küzdelmesen tudták nevelni gyermekeiket, akik gyakran nélkülöztek is. A bánya és az országos adakozás egy ideig megkönnyítette az életüket, de egy édesapát pótolni nem lehet. Előttük is hajtsunk fejet, akik itt maradtak támasz nélkül. A hagyományőrzőknek az is a feladatuk, hogy tudatosítsák a következő generációkban, hogy mekkora áldozat volt bányásznak lenni. Az ő áldozatválllásuk nélkül ma nem lenne Ajka ilyen modern ipari város. 

 

A Padragi Bányász Férfikórus tagjai a Bányászhimnuszt énekelték el, Baranyai Ferenc, a Csingervölgyért Egyesület tagja verssel emlékezett. A város nevében Dorner László alpolgármester helyezett el virágcsokrot az emléktáblánál, a Csingervölgyért Egyesület nevében Tóth Rozália és Tóth Mihályné koszorúzott. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában