Az áldozatok emléke előtt hajtottak fejet Zircen

Kőváry György, a szervező Zirci Országzászló Alapítvány tagja elmondta, világszerte százmillióra becsülik a kommunista diktatúrák halálos áldozatainak a számát, és hazánkban is százezrek vesztették életüket. Ennél is többen voltak azok, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított, családtagjaikat, kétkezi munkájukkal megteremtett vagyonukat vesztették el. Összesen 250 ezer német származású férfit és nőt, magyar állampolgárokat hurcoltak a szovjet munkatáborokba. Az elhurcoltak közül több mint hatvanezren vesztek oda a táborokban. Akik évekkel később hazatérhettek, soha senkinek nem beszélhettek az ott történtekről, így a traumákat több évtizednyi hallgatás mélyítette tovább. Hozzátette, hazánkban is kiépítette a diktatúra a munkatáborait, ezek közül a leghíresebb a recski volt, ahol 1950 és 1953 között mintegy 1500 politikai fogoly raboskodott mindenféle bírósági ítélet nélkül, kegyetlen bánásmód mellett. Az egykori munkatábor végigjárását még ma, rekonstruált állapotában, rabok nélkül is megrendítőnek nevezte, aminek örök mementóul kell állnia az utókor számára. 

A szónok Sütő András írót is idézte, aki szerint az ember akkor kerül végveszélybe, ha már hátrafelé sem tud tájékozódni, mert lába nyomát befújta a hó. „Őrizzük történelmünk lábnyomait, még ha fájdalmas emlékekre utalnak is, hogy végveszélybe ne kerüljünk” – fűzte hozzá Kőváry György. 

A történelmi egyházak képviselői imát mondtak a kommunizmus áldozataiért, és elhangzott egy könyörgés a jelenlegi válsághelyzetben a békéért, a háború miatt szenvedőkért, kárpátaljai testvéreinkért. A főhajtást követően, a februári zirci premier után újra levetítették a szerzetesrendek meghurcoltatásának történetét elmesélő Magyar Passió című filmet, melyet Marton Bernát ciszterci atya, az apátság perjele is értékelt, méltatva a jelentőségét, kitérve a helyi vonatkozásokra, Endrédy Vendel apát kálváriájára.