Erkölcsi kötelességünk emlékezni és emlékeztetni

– Most itt, Devecserben mi vagyunk a nemzet, a közösség lelkiismerete. Feladatunk, erkölcsi kötelességünk, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk. Hagyomány ezen a napon fejet hajtani mindazok előtt, akik életüket adták annak érdekében, hogy hazánk megmaradjon egy független, szabad országként. 1917-ben Abele Ferenc vezérkari őrnagy javaslatára iktatták először törvénybe, hogy fejet hajtsunk az ősök emlékezete előtt. Abban az évben alakult meg az emlékbizottság, majd 1924-ben a 63. törvénycikk elrendelte, hogy minden település fejezze ki tiszteletét a hősök emléke, a világháború áldozatai előtt emlékjel állításával. 1945 után mégsem volt lehetséges minden évben méltón megemlékezni, csak a rendszerváltás után vált ismét lehetőséggé ez az erkölcsi kötelesség. 2001-ben az Országgyűlés kibővítette az 1924-es törvénycikket azzal, hogy nemcsak azok előtt hajtunk fejet, akik életüket adták a hazáért, hanem azok előtt is, akik életüket kockáztatták, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy független állam maradhasson hazánk, fennmaradhasson a magyarság – mondta a szónok. 

Hozzátette, hogy szinte felsorolhatatlan azon történelmi időszakok száma, amelyek alkalmával eleink nemes küzdelmet vívtak a fennmaradásért. Ma a szomszédban van háborús konfliktus, aggódunk a kárpátaljai magyarság sorsáért, de ma az a legnagyobb kihívás, hogy egy katonai szövetség tagjaként úgy tegyünk meg mindent, hogy közben szinte nem teszünk semmit. A háborút csak úgy lehet elkerülni, ha mindent elkövetünk a békéért. Hazánk vérzivataros évei során Devecser fiai és lányai is kivették részüket a küzdelemből. Hosszú a lista, amely tartalmazza a hősök és áldozatok névsorát. 

Emlékezzünk tehát ma a hősökre és kívánjuk, hogy soha többet ne következzen be olyan vérontás, amely emberáldozatot követel. 

Az ünnepségen Szilvás Roberta Erika mondott verset, és a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit.