Madarak és fák napja: fontos, hogy megóvjuk a természetet

Akár még rétisas is átrepülhet a város felett – tudtuk meg Kovács Attilától, az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeumának ornitológusától, akit a május 10-i madarak és fák napja apropóján kértünk arra, segítsen felhívni olvasóink figyelmét olyan csodákra, amelyekért nem is kell messzire menniük. „Fajonként eltérő, jellegzetes hangot adnak ki a madarak, nem mindegyiket könnyű felismerni” – mondta el a szakember. 

– A fülemüléé dallamos és sajátos, ám Zircen ritkán csendül fel, mivel ez a faj kevésbé jellemző a Magas-Bakonyban. A rozsdafarkúak, a cinegék éneke, a csúszkák trillázása, a fakopáncs kopácsolása gyakrabban hallható. Akár a központban lévő főtéren, például a hamvas küllő kiáltása, amely az év madarának, a zöld küllőnek a rokona. Elsősorban hegy- és dombvidéki erdőkben él, Zircen az arborétumban is előfordul. Kü-kü-kü-kü… – ilyesmit mondogat, erről is kapta a nevét, a zöld küllő hangjától megkülönbözteti, hogy a végén folyamatosan elhalkul. Ha odafigyelünk rá, a Rákóczi téren, akár a buszmeg­állóban, főleg kora reggelente élvezhetjük ezt. Emellett például a sárgás színezetű hegyi billegető jellemzően a gyors folyású hegyi patakok, például a Cuha mentén látható, amint köveken, a patak kövein állva hosszú farkát billegeti, az arborétumban rendszeresen fészkel is – árulta el lapunknak Kovács Attila, az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeumának ornitológusa. 

A madarásztól megtudtuk, hogy a város tágabb környezetében sok erdei madárfaj él. A Magas-Bakonyra jellemző a ritkább darázsölyv és a fehérhátú fakopáncs, a gyakori örvös légykapó és a vörösbegy. A fenyvescinege pedig a fenyvesekben telepedett meg, például a belváros fenyőin. 

A szakember szerint tudnunk kell, hogy tavasszal rigó­fiókák ugrálnak a bokrok alatt. Ha ilyet látunk, nem kell arra gondolnunk, hogy megsérültek vagy árván maradtak, nem kell összeszedni a kicsiket. Szüleik folyamatosan etetik őket, ám már röp­képessé válásuk előtt elhagyják a fészket. 

A fákra pedig már csak azért is jó, ha vigyázunk, mert azokhoz kötődnek a madarak, főleg az erdei fajok. Például táplálékukat a kérgeik alól szedik ki, a törzsei­ken lévő üregekben laknak. A harkályok által kivájt odúkba beköltöznek a csúszkák, a szén-, a kék és a barátcinegék. A kék galamb, amely a város melletti Pintér-hegyen és a már többször említett zirci arborétumban megfigyelhető, főleg a csaknem varjúméretű fekete harkály elhagyott odúját foglalja el. 

Számos ragadozó madarat szintén megfigyelhetünk a Bakonyban, leggyakoribb fajuk az egerészölyv. Más fajok veszélyeztetettek, ezt mutatja be a múzeum kiállításának vörös könyves tárlója is. A rétisas ugyan egy időre eltűnt a hegység környékéről, de mára visszatelepült, néhány pár lakik a vidéken. A korábban itt költő parlagi sas – amely a nyolcvanas években ugyancsak kipusztult innen – még nem jelent meg újra, az Alföldön van belőle kisebb állomány. A sólymok esetében hasonló a helyzet, ugyan kerecsensólymot nem láthatunk, de újra van vándorsólyom, amely hosszú ideig nem jelent meg a Bakonyban, most viszont több pár él itt. Fekete gólyákat inkább a Magas-Bakonyban láthatunk, a hegység keleti és déli részein erre kisebb az esély. Főleg zárt erdőkben fészkel, táplálékát kisebb tavak, pocsolyák, patakok mentén keresi. 

Az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma minden évben szervez programokat a madarak és fák napja alkalmából. Ezeken szó esik a madarak és fák kapcsolatáról, hogy miért fontosak az idős, őshonos erdők az erdei madaraknak, és miért fontosak a madarak a fák számára, például a kertünkben. 

Minden ilyen alkalommal a résztvevőkkel közös madár­odú-kihelyezés történik a közeli parkerdőben.