Bakonyoszlopi öregdiákok emlékeztek a hangos és a halk tanóráikra

A bakonyoszlopi általános iskolában egykor egy-egy teremben két-két osztály kapott helyet, például az elsősök a harmadikosokkal, a másodikosok a negyedikesekkel együtt, a felsősök hasonlóképp. Kétszer tucatnyian ültek a padokban, míg az egyik osztálynak úgynevezett hangos órája volt a pedagógussal, a másikba járók önállóan elvégzendő feladatokat kaptak. Ők se nagyon rosszalkodhattak, bár talán kedvük lett volna hozzá, de a közös játékra, a focizásra – amit mindig annyira vártak – csak a szünetekben nyílt módjuk. Számos előnnyel szolgált ez a megoldás, tanítási módszer, például a kisebbek hallhatták, amikor a nagyobbakat olyasmikre oktatták, amikre őket még nem, már ekkor felkeltették rá érdeklődésüket, így később, amikor ők is odaértek a tananyagban, már kíváncsiak voltak rá. Mindezt az öregdiák-találkozóra gyülekezők elevenítették fel. Janásné Reich Kornélia, Baumgartner Etelka és Hellebrandt Ferenc a tantermek olajkályháiról, az olajjal átitatott hajópadlóról, a régi, kényelmes, összeépített fapadokról szintén beszélt. Az iskolaudvaron lévő cseresznyefára ugyancsak emlékeztek, arra, hogy felmásztak rá gyümölcsöt enni, s még tanáruk csonthéjszínű köpenyére is, no meg szigorúságára és arra, hogy vidám kirándulásokra vitte őket a Kőhegy-árokba.

Volf Árpád, aki három évig, 1973 és 76 között tanított az oszlopi iskolában több tantárgyat, köztük matematikát, szintén részt vett a találkozón. Felidézte, hogy pályakezdőként kiváló kollégákat kapott, akik mindenben segítették. Azt ugyancsak megemlítette, hogy szigorú, de igazságos igyekezett lenni és tanulói szerinte mindenre fogékonyak voltak: akartak tanulni. Olyan műveletek végeztek el már negyedikben, mértékegység-váltásokat, amikre büszkék lehettek. Amikor pedig az elsősök írni tanultak, a tanítóéhoz hasonló, csak kisebb fekete táblákat kaptak, amikhez krétákat használtak. "Olyan csodás falu volt akkoriban Bakonyoszlop, ahol az idősebb sváb asszonyok az utcán németül beszéltek. Csak jót hallottam, kaptam ebben a közösségben, a nősember-bálon már akkor feldobáltak engem és a későbbi feleségemet a levegőbe, amikor még csak készültünk a házasságra" – állítja a tanár.

Az öregdiákok részt vettek a falu útmenti keresztjének felújítása alkalmából szervezett ünnepségen. Már korábban – a restaurálás közben – írtunk arról, hogy a mészkőből készült feszület, amin korpusz és Mária-szobor is van, az idők során erősen hiányossá, fakószürkévé vált, megkopott. Ám óriási a különbség a tavaly ősszel végzett munkák előtti és a mostani állapota között. Kipótolták a rajta látható alakokat, újrafestették a feliratait és szép fehér lett. Rendbe tették, állagmegóvásáról gondoskodtak. Wolf Ferenc polgármester elmondta, hogy a szükséges feladatokat szinte teljes egészében felajánlásként, önkéntesen végezték el a szakemberek, ezért áldozatkészségüket megköszönve az ebben nagyobb részt vállalóknak az önkormányzat emlékplakettjeit adta át. Fodor Edina festő-restaurátornak, Karácsony Zsolt szobrászművésznek és Bittmann Károly építőipari szakembernek, aki a Zirci Országzászló Alapítványt képviselete a rendezvényen. Bitmann Károly már több hasonló kereszt felújításában részt vett, Bakonyoszlopon született és elmondta: a helyiek figyelték munkájukat, hozzájárultak amivel tudtak, s már érdeklődésük jelezte lelkületüket, motivációt jelentett a szakembereknek.

A helyreállított útmenti keresztet – ami továbbra is oltalmat nyújthat az arra járóknak – a falu központjában Schäffer Zoltán plébános áldotta meg és Simon Istvánnal együtt celebrálta a búcsúi szentmisét a templomban, amelynek Keresztelő Szent János a védőszentje. Majd a program a település híres szülöttjének, Békefi Antal zenetudósnak az emléktáblájánál folytatódott, amit megkoszorúztak. Az öregdiákok, a találkozóra a községbe érkezők és a helybeliek délután a Ligeti parkban szórakoztató programokon vehettek részt, folytatták jóízű beszélgetéseiket.