Gyásznap Devecserben - A közösségnek erőt kell merítenie a múltból, a tragédiából 

Az ünnepség a Makovecz-lakóparkban a kápolnánál ökumenikus imával kezdődött. Nagy Nándor Richárd katolikus plébános a közös imádságot vezetve arról beszélt, hogy az emlékezés azért tekint a múlt felé, hogy képes legyen a jelent úgy alakítani, hogy egy értelmes, értékes, a múltból tanult jövő felé irányítsa az embert. 

Az imát követően avatták fel a Csomay Kálmán-nívódíj emlékművet a kápolna közelében. Ferenczi Gábor polgármester avatóbeszédében emlékezett a katasztrófa pillanataira. Hangsúlyozta, hogy az ország legnagyobb ipari katasztrófája sebei máig begyógyíthatatlanok és azok is maradnak. – A lelki trauma feldolgozhatatlan, de a múltból, a tragédiából a közösség erőt kell, hogy merítsen a jövő, a felnövekvő generáció érdekében – mondta a polgármester, és köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek a mentésben, újjáépítésben, hogy minél hamarabb helyreálljon a rend. A város a tragédiából merítve a fejlődés útjára lépett. Ezen a településrészen senki nem gondolta volna, hogy itt lakóházak állnak majd, de az elpusztult ingatlanokban élők itt találtak új otthonra. A hatalmas összefogásból, a példa nélküli segítségből új városrész létesült, amelyre mindannyian büszkék lehetünk. Az építészeti értékeket a mai napig látogatják vidékiek is. A nívódíj azon Veszprém megyében található alkotásoknak adományozható, amelyek megvalósítása öt évnél régebben történt, és az eltelt idő alatt beigazolódott az eredeti célnak megfelelő használat lehetősége, valamint kiemelkedő az építészeti megjelenésük. A Csomay Kálmán Építőipari Nívódíjra a város teljes lakóövezetét, a Makovecz-lakóparkot jelölték annak 90 házával.

Az emlékművet Nagy Nándor Richárd áldotta meg; Zalavári István, a díjat adományozó Veszprém Megyei Mérnöki Kamara elnöke úgy fogalmazott, hogy a lakóközösség megérdemelte azt. Az emlékművet a polgármester, Zalavári István, valamint a készítő Németh Péter kovácsmester, Magyar Károly asztalos, továbbá a kivitelező képviselője, Hegedűs Árpád leplezte le. Az ünnepség a Szent Imre utca 17. szám alatt az emléktáblánál folytatódott, ott, ahol az egyik ingatlan kerítése máig őrzi mementóként a kiömlő iszap szintjét.

A helyszínen a polgármester arról beszélt, hogy az ingatlanban működik a ma is aktívan tevékenykedő Vöröskereszt. A szervezet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tagjaival együtt példásan kivette részét a munkából a katasztrófát követően. A polgármester és a Nők Devecserért Egyesület képviselői gyászszalagot kötöttek az emléktábla mellé.  

Az emlékparkban Ferenczi Gábor összefoglalta a 12 évvel ezelőtti katasztrófa eseményeit. Azon a napon az ajkai Mal Zrt. zagytározójából megindult az egymillió köbméternyi maró lúg, amely perceken belül elérte Kolontár, majd Devecser városát. Néhány órán belül a pusztító ár martalékává vált rengeteg család egész életének munkája, egzisztenciája. Fájdalmas az emlékezés, évről évre egyre kevesebben vesznek részt az ünnepségen, mégis azt gondolom, hogy mindannyiunk számára lelkiismereti kérdés, hogy évente egyszer emlékezzünk a tragédiára, mert tiszteletünket kell adnunk azoknak, akik átsegítettek minket a bajon – mondta a polgármester, és úgy vélte, hogy mivel mostanra megtörtént az igazságszolgáltatás, talán az némi lelki megnyugvást adhat a helyi közösség számára, és lezárttá tehető a tragédia.  

A jelenlevők néma főhajtással tisztelegtek az elhunytak emléke előtt, majd Polgárdy Imrével, a Veszprém Megyei Közgyűlés elnökével együtt  elhelyezték koszorúikat.