Véradáson voltunk Zircen

2022.10.31. 15:30

Nem kell félni és nem is tart sokáig

Halogattam én is jó ideje, hogy megint vért adjak, pedig korábban szerveztem is ilyen alkalmakat. Ááá, most nincs rá idő, meg megszúrnak, és ott a tömeg, a vér látványa, a várakozás – sokan vagyunk ezzel így. Pedig ezek álindokok. Elmentünk, kipróbáltuk, újra beláttuk.

Rimányi Zita

Bár már éhesek voltunk, a munkaidő letelte után napfényes őszi időben beiktattunk egy sétát, baktattunk a zirci művelődési házhoz. A Magyar Vöröskereszt területi szervezete szervezett itt véradást. Gyors lázmérés a homlok elé tartott eszközzel, és arcmaszkot kaptunk. Előzékenyen, gördülékenyen történt az adminisztráció. Még nem is végzett az előttünk érkező az első asztalnál, már elkérték személyinket, TAJ-kártyánkat. Adategyeztetés és ujjszúrás, a vércsoport ellenőrzése miatt. Egy kicsit hosszabb kérdőívet kell ezután kitölteni, esetleges betegségeinkről, állapotunkról, az elmúlt időszak tevékenységeiről, az igent vagy a nemet lehet beikszelni. Ehhez és a papírok aláírásához mindenki fertőtlenített golyóstollat kap. Aztán orvossal is beszéltünk, és következett a harmadik asztal, ahol vásárlási utalványt kaptunk, és felragasztották a mintavételi zacskóinkra a vonalkódos matricákat. Kínáltak ekkor már ásványvízzel, el is fogadtam, mert elfelejtettem otthon inni, és semmiképp sem szerettem volna elszédülni.
A bal vagy a jobb? – jött is a kérdés, nem kellett várakozni, és lehetett választani, melyik karunkat szúrják meg, vagy egész finoman megnyomkodták azokon az ereket, hogy a szakember döntsön. Arrafelé, ahonnan én származom, utazó szúnyogoknak becézik azokat, akik a kiszállásos véradásokon a beavatkozást végzik. Egyszer megkérdeztem tőlük: nem rajonganak érte, de nem is bántja őket ez az elnevezés. Az biztos, hogy a legprofibbak, a legrutinosabbak e téren. Észrevétlen, ahogy a bőr alá juttatják a tűt, s azután se feszít a környéke. Semmi nyoma nem marad a szúrásnak. Pedig nekem kórházban többször úgy sikerült az ilyesmi, hogy a teljes alkarom és a felkar egy része is kékeszöldes, sárgáslilás színben játszott hetekig, de persze akkor nem ez számított.

Elmentünk, kipróbáltuk, újra beláttuk – a véradás tényleg egyszerű, könnyű módja az önzetlenségnek
Fotós: Rimányi Zita/Napló

Vissza a véradáshoz: az „egyszer nyújtja karját, három életet megment" érv sem mindig elég a rohanó mindennapokban. De az tévhit, hogy fájdalommal jár, és jó húsz percet kell a kényelmes pihenőszékben eltölteni. Hat-hét perc alatt lefolyik a szükséges mennyiség, kis rásegítéssel, pumpálással, kezünk ütemes ökölbe szorításával. Utána még öt percet kell várni nyugalomban felállás előtt – számomra, bevallom, ez volt a legnehezebb.  Pedig közben jó hangulatú viccelődés folyt a teremben. Nem, ez nem olyan kérem, mint amikor betegség gyanújával küldenek vérvételre, és már előre aggódunk, lesz-e pozitív a laboradatok közt.
A végén szóba elegyedtünk a szervezőkkel, megtudtuk, hogy délelőtt, amikor középiskolásokat fogadtak, csaknem húszan jelentkeztek náluk, s szinte mindannyian először adtak vért, ami nagy dolog – még szélesebben mosolygott az amúgy is nevetős vöröskeresztes, amikor ezt elmondta. Délután érkeztek a felnőttek. Láttunk köztük egy csalódottat. Fiatalon csaknem százszor adott vért, most nem tehette a pár éve felfedezett betegsége okán, pedig vállalta volna a kockázatot, de az egészségügyisek féltették. Ilyen is van, a szándék megvolt. Könyökhajlatunkba ragasztott gézgombóccal szőlőt szemezgettünk, arról folyt a beszélgetés, legközelebb Zircen nem szüreti, hanem disznótoros vendéglátással várják az önkénteseket, decemberben, karácsony táján szerveznek legközelebb véradást. Az ünnepek alatt is nélkülözhetetlen a vérkészlet, s nyilván, akik ebben segítenek, nem a finom falatokért teszik, de jólesik nekik a kedvesség, az odafigyelés, amivel fogadják őket.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában