Petőfi Szalon Károly atyával

A Veszprémi Petőfi Színház kiváló kezdeményezése, a Petőfi Szalon azzal a szándékkal indult, hogy a szélesebb közönség előtt mutassák be a kívülállóknak szokatlan foglalkozást űző kollégáikat, akikkel általában nem találkozik a nagyérdemű, ám akik nélkül nincs előadás. Aki volt olyan szerencsés, hogy meghallgathatta az összes ilyen beszélgetést, mára világosan látja, milyen összehangolt munka szükséges ahhoz, hogy estéről estére megszülessen a személyes élmény, amiért színházba járunk.

Nos, a legutóbbi Petőfi Szalonba is különleges vendéget hívott Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes, kreatív menedzser, a szalon ötletgazdája: Nagy Károly nyugalmazott apátkanonokot, a Veszprémi Petőfi Színház lelki vezetőjét. Ez utóbbi szerep önmagában is nagyon érdekes, senki nem tud róla, hogy bárhol a világban lelki vezetője lenne egy színháznak, bár nem nehéz felfedezni a szerepek hasonlóságát. A színész az író, a szerző üzenetét közvetíti a közönségnek, a pap a Mindenható „tolmácsa” nem csak a hívek felé. Ha a közvetítő őszinte, hiteles ember, az üzenet átadása megvalósul. 

Károly atyától hallottuk, hogy már születésekor kivételes védelmet élvezett; ő is világra jöhetett, és törékeny egészségű édesanyja is túlélhette a csodát. Kapott talentumot bőven, sokféle világi hivatásban lehetett volna sikeres, ám 55 éve választott jelmondata (Magasztalja lelkem az Urat) jegyében ment, ahova sorsa vitte, hirdette az evangéliumot. Hivatásokat támogatott, szerető testvérként indította útnak az új házasokat, keresztelte a babákat, állt a betegágy mellett, majd nyújtott pótolhatatlan vigaszt az ittmaradottaknak, ha elment valaki, akit nagyon szerettek. 

Számára nem voltak földrajzi távolságok, manapság nyugdíjasként is minden hétvégén misézik az ország különböző pontjain, a kérdés csak az, mindezt hogyan tudja beszuszakolni a neki is adott 24 órákba. Válságos időmben magam is jártam a várban, a plébánián, ahova be kellett jelentkezni, annyian számítottak a tanácsaira. Emlékszem, egy alkalommal éppen Módri Györgyivel adtuk egymásnak a kilincset. Petőfi Szalon-beli szokás szerint a vendégről a munkatársak, közeli ismerősök beszélnek – ezúttal sok színházi ember osztotta meg velünk, nézőkkel a véleményét. Megtudtuk, hogy nincs premier, évadnyitó társulati ülés vagy szilveszteri összejövetel Károly atya és az ő bölcs véleménye, javaslata, hozzászólása nélkül. 

A közös operetténeklésből kiderült, a vendég a vidám hangulathoz is hozzá tud járulni, később pedig az, hogy meg is tud hatódni; minden jelenlévő nagy örömére a Petőfi Színház művészei és fiatal stúdiósai Néri Fülöp atya dalával – „Legyetek jók, ha tudtok” – köszöntötték a vendéget, akinek Kellerné Egresi Zsuzsanna egyedi ajándékot talált. A kis szobron a felirat: A Petőfi Színház angyala.