A Balaton alacsony vízszintje már nem különleges jelenség

Fürödhetetlen mocsár lesz néhány évtized múlva a Balaton, halljuk a sokkoló jóslatot. Azoknak van igazuk, akik azt mondják: nem kell foglalkozni az időjárási szélsőségekkel, mert ilyen mindig volt? Vagy azoknak, akik azt: időben fel kell készülni a klímaváltozásra?
A balatoni vízpótlás gondolata az ezredforduló után merült fel először, amikor a tó szintje nyáron fél egy méterrel volt alacsonyabb az erre az időszakra kívánatosnak tartottnál. A természetes vízkészlet változás (TVV) 2000 és 2003 között négy egymást követő évben negatív lett, ilyen a megbízható mérések kezdete, azaz 1921 óta nem fordult elő. A 2004. és 2005. év csapadékos volt ezért egyesek úgy gondolták, hátra dőlhetünk. A negatív TVV azonban 2008-ban, majd 2011-ben, 12-ben és 21-ben is megismétlődött (az idei adatokat még nem ismerjük). Kiderült tehát, nem extrém jelenséggel, hanem tendenciával állunk szemben. Mióta léteznek feljegyzések, a tó történetében 2010 volt a legcsapadékosabb, 2011 a legszárazabb év. 2010-ben 929 mm csapadék hullott, 2011-ben csupán 309 mm. És ez a trend folytatódik. A klímamodellek szerint a skandináv országokban nőni, a mediterrán országokban durván csökkenni fog a csapadék mennyisége. Nálunk csapadékban nagy csökkenés nem várható, viszont az éves átlaghőmérsékletben Magyarország rendre a globális átlag feletti növekedést mutat. 
Dr. Kutics Károly, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakmai háttérszervezete, a Viziterv Environ Kft. munkatársa azt mondja, nagyrészt megtörtént a Balaton vízgazdálkodás rendszerének korszerűsítése, ennek egyik eleme a tó maximális vízszintjének megemelése a korábbi 100 cm-ről 120 cm-re. A cél, hogy minél több vizet tároljanak a mederben, és hogy a Sió csatornát felkészítsék a túl nagy víz levezetésére, illetve a hajók közlekedésére. Az  ideális az lenne, ha szükség esetén nagy kapacitású tározókban lehetne tartani, illetve azokból pótolni a vizet, ám ezek építésére a vízgyűjtőn a terepviszonyok nem alkalmasak. A Kis-Balaton pedig nagyon sekély (1,1-1,3 méter), kevés vizet tároz, és ökológiai, valamint időszakosan vízminőségvédelmi okokból nem lehet leüríteni. Az éghajlat előrejelzések alapján 2050 után gyakran lesz olyan év, hogy a Balatonból semennyi vizet nem lehet a Sión leengedni.
A csapadék nem lesz sokkal kevesebb mondja a szakember, meleg nyarak esetében azonban a párolgás is magas, 900-950 mm víz párolog el a tóból évente. Akkor lesz a baj, ha ez nem töltődik vissza télen. Már most sincs se hó, se jegesedés, ami a párolgást akadályozza. A hidrológiai adatok szerint 1929 és 1971 között évente átlagosan 90 napig volt jég a tavon, az utóbbi tíz évben talán 20 nap sem jött ki. Az áltagos vízhőmérséklet 1965 óta 1,5 fokkal nőtt. Ebből is látható, hogy a Balaton sekély tó, ezért nagyon érzékeny az éghajlatváltozásra. 
Előbb-utóbb tehát szükség lesz a Balaton vízpótlására, magyarázza Kutics Károly. A Rába mint lehetőség már 2003-ban is felmerült, innen ugyanis természetes gravitációval lehetne szükség esetén a vizet alagúton a Zalába vezetni, csakhogy a Rábában is kevés a víz. A Mura vízhozama a Rábáénak 6-7-szerese, innen a Zala torkolatáig 50-60 km-es nyomott vezetéket kellene építeni. Felmerült még a Dráva, mint vízpótlásra alkalmas folyó, illetve a karsztvíz. Ez utóbbi azonban, amint az a bauxitbányászat idején bebizonyosodott, veszélyt is rejt. Az akkori veszteséget a természet azóta visszapótolta, de a karsztvíz mennyisége fenntarthatóan nem elég. Legfeljebb csak kozmetikázás. 
Amikor 2003-ban felmerült a Balaton vízpótlásának a gondolata, a limnológusok hevesen ellenezték. Azóta mintha közeledett volna a vízügyi szakemberek és a tudósok álláspontja. Dr. Vörös Lajos, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársa azt mondja, 2003-ban valóban kitört a pánik. Az első felvetéseket követően a kutatóintézet a Budapesti Műszaki Egyetemmel programot indított, mely azt az eredményt hozta, hogy a Balaton ökológiai rendszere köszöni, jól van. A vízszint nem ökológiai probléma, annak rendezése kizárólag az emberi használat kényelmét szolgálja. A mesterségesen magasan tartott vízszint természetellenes helyzetet teremt. Vizsgálták azt is, mit okozna a Rába, a Dráva vagy a Mura vizének bevezetése a tóba. Miután azonban a következő években a természet rendezte a helyzetet, a vízpótlás kérdése lekerült a napirendről. Most nyáron azonban megint beköszönt, és ha az extrém helyzet jövőre is megismétlődik, ismét foglalkozni kell vele. 
– A tó évente fél milliméterrel iszapolódik fel, a kotrás tehát jó, meghosszabbítja a tó életét – mondja Vörös Lajos. – Az alacsony vízszint gyakorisága valószínűleg megnő, több lesz az aszályos év. És bár a vízpótlás műszakilag megoldható, kérdés, az idegen víz nem okoz-e ökológiai katasztrófát. Annyi tudható, hogy az algásodás a vízgyűjtőből bekerülő foszformennyiség függvénye. Ennek csökkentésére már sok milliárd forintot fordított az állam. A tisztított szennyvíz egy körcsatornán végeredményben a Dunába folyik, Zalaegerszegről pedig nagyjából ivóvíz tisztaságú szennyvíz kerül a Zalába, amelyből kivonták a foszfort is. A Zala vizéből korábban évente 100 tonna foszfor került a Balatonba, most már csak 20. Így menekült meg a Keszthelyi-medence, amelyik a nyolcvanas években alkalmatlan volt fürdésre. A Zala vizében azonban még most is jóval több a foszfor, mint a Murában, a Drávában vagy a Rábában, tehát bármelyik hígítaná a Zala foszfortartalmát, ezzel akadályozná az algásodást. 
– Abban mindenki egyetért, hogy a Szigligeti- és a Keszthelyi-medencében nem jó a vízminőség – mondja Kutics Károly. – Abban is, hogy zagytározó, kikötő kellene, hogy a mederkotrást biztonságosan lehessen végezni, valamint a partvédművek felújításához szükséges követ uszályon lehessen eljuttatni a déli partra. Ha a jelenlegi zagytér megtelik, abba kell hagyni a kotrást. 2004-ben egyszer már leállították arra hivatkozva, hogy megjavult a vízminőség, de véleményem szerint takarékosságból. 2019-ben, amikor extrém algavirágzás volt, ismét elkezdték, mert egyértelművé vált, hogy a tömeges algavirágzást elősegítő foszfor az üledékből származhat. A Zalára három szennyvíztisztító dolgozik rá, a vízminősége már a Kis-Balatonba belépve sem jó. Az 1985-ben létesített Kis-Balatonon pedig azóta semmiféle karbantartást nem végeztek. Kotorni kellene a medret és aratni nádast. A learatatlan nád belerohad a vízbe, abból foszfor is felszabadul és fogyasztja a vízből az oxigént. 
Kutics Károly azt kérdezi, miért lenne rosszabb a Balatonnak, a Mura vagy a Dráva vize a rossz minőségű Zala víznél. Vörös Lajos azzal érvel, hogy idegen fajok juthatnak a tóba, melyek ökológiai problémát okozhatnak. A kérdés jó pár éves kutatást igényel, eddig senki nem vizsgálta. Már így is megjelentek idegen invazív fajok a tóban: a vándorkagyló, az amuri kagyló, a bödöncsiga vagy a törpeharcsa, amelyek a vizisport eszközökre tapadva, illetve a haltelepítés során, a halak bőréről kerültek a vízbe. Szinte mindent megteszünk, hogy tele legyen a Balaton idegen honos fajokkal, mondja a szakember. A Zala mellett az szól, hogy az egyetlen olyan folyó, amelyik nem a határon túlról érkezik. 
Vörös Lajos nem tartja ördögtől valónak a vízpótlást. Ha 120 cm-en tartják folyamatosan a vízszintet, meg kell erősíteni a déli part rossz állapotú alacsony védműveit, melyek nemcsak a parti épületeket, hanem a szennyvízcsatornákat sem védik. A vízpótlással csak az esetben lenne szükség idegen vízre, amikor tavasszal, nyár elején is alacsony a tó szintje. Így nem kellene állandóan magasan tartani, és emiatt megemelni a déli parti védműveket. Ha egyik sem történik, akkor többször lesz alacsony a víz a tóban, ami a Balaton ökológiai rendszerének nem árt, legfeljebb zátonyra fut egy-egy jacht, és a horgászoknak beljebb kell menniük. 
A kutató elismeri, hogy a 2019-as nagy algavirágzás pánikot okozott a limnológusok körében, hiszen 20 éve nem fordult elő. Idén nyáron ezért megindult a Pannon Egyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem és a Limnológiai Kutatóintézet közös kutatása az algásodás okairól és következményeiről. A kutatók jól tudják ugyanis, milyen folyamat zajlik a vízben, hogyan jön létre az algavirágzás, ám magáról az üledékről, amelyik táplálja, nem tudnak semmit. Hallgat a mély. 
A Zala és a Rába egymáshoz közeli folyók, érvel Kutics Károly, közöttük már régen megtörtént a csaknem teljes biológiai csere. Nincs tehát ok félni attól, hogy újabb idegen, invazív fajok kerülnek a Balatonba. A tavak idegen vízből történt vízpótlására a világban több jó példát találhatunk, és ökológiai katasztrófa még egyikből sem származott. Az időben el nem végzett vízpótlásból viszont annál inkább.elég csak a Csád- vagy a Salton-tó példáit felhozni. A szakember abban bízik, hamarosan összetalálkozik a vízügyesek és limnológusok álláspontja.

Hanthy Kinga