Olvasóink egy éve támogatják a bakonykoppányi Covid-árvákat

Éppen egy éve, tavaly január közepén írtunk először a bakonykoppányi Mihajlov-családról. Zsolt, a férj mondta el akkor, hogy 25 éves felesége a terhessége alatt lett covidos, második gyermekük megszületése után már nem tért magához, nem láthatta kisfiát, tavalyelőtt az év végéhez egészen közel elhunyt. Dóri azóta is nagyon hiányzik a családnak, főleg kislányának és két hitelt is törlesztenie kellett, kell az özvegy édesapának, s félbemaradt házuk átalakítása. Minden egyes nap nehéz neki, azóta is, mindig csak az előtte állón igyekszik túl lenni és csak a két picire gondol. "Mondják, hogy legyek erős, tartsak ki, de nem nagyon megy, ezt nem lehet feldolgozni" – fogalmazott korábban, de az is igaz, hogy már ritkábban hátráltatja fájdalma, bánatát őrzi, de örülni is tud gyermekei mosolyának és annak, hogy sokan igyekeznek segíteni neki.

– Hogy van a kicsi Benett? – most ezt kérdeztük meg először Zsolttól, erre ugyanis sok olvasónk kíváncsi, hiszen többen együtt éreznek vele. Válaszként elmondta, hogy a kisfiú, aki december 6-án volt egyéves már jár és babanyelven beszél is, szépen fejlődik. Nehézlégzése még nem múlt el teljesen, a doktora szerint azonban még kinőheti. Bíztató, hogy ennek orvoslása érdekében sószobába járhatnak vele. Nővére, Zorka februárban lesz háromesztendős, nagymamájának rendszeresen mesél az édesanyjához kötődő érzéseiről, ez segítheti, hogy feldolgozza majd elvesztését, de még gyakran vannak olyan időszakai, amikor emiatt hosszasan sírdogál. Az édesapa még arra képtelen egyelőre, hogy beszéljen feleségéről, de rendszeresen rátörnek a közös emlékek, főleg az ünnepeken, a szomorú és a többi évfordulón is. Ha elfogná a pityergés, arra koncentrál, mit tehetne még meg gyermekeikért. Mindent megpróbál, ami csak lehetséges.

Mihajlovék még mindig a férfi hugáéknál laknak Pápán, ahol két másik kisgyermeket is nevelnek, segít a családi összefogás, de ezzel nem élhetnek hosszabb időn keresztül. Zsolt a múlt évben ezért is dolgozott sokat bakonykoppányi házukban, aminek bővítését, átépítését még a tragédia előtt kezdték el. Amíg ez nem fejeződik be, nem tudnak odaköltözni, de már belátható időn belül megtehetik. Azért, hogy a bölcsődeváltás ne okozzon nagyobb nehézséget, várhatóan erre augusztusban kerül sor. Akkor az édesapa újra vissza tud menni dolgozni munkahelyére, szerencsére ott visszavárják, bármikor visszaveszik, hiszen mindig elégedettek voltak vele és megértik helyzetét. 

Zsolt egyedülállóként igyekszik kényelmes otthont teremteni hármuknak. Lapunknak elmondta, hogy egyik hitelét olvasóink és a bakonyi falvakban lakók adományai révén tudta visszafizetni, a másikat még törleszti. Tavaly rendezvények révén is többen gyűjtöttek neki pénzt. Valószínűleg még szüksége lesz hasonló kezdeményezésekre a továbbiakban is. Erőt ad Zsoltnak, hogy gondolhat arra, mennyien összefogtak értük felesége halálakor és azóta sem feledkeztek el róluk.