Jó reggelt, Veszprém vármegye!

Pár évtizede jóformán nem is volt más, a bödönben abban várta a tavaszt a sült hús, abból kanyarítottunk a friss, ropogós héjú kenyérre. Megszórtuk sóval, paprikával, nyáron a kertben akadt hozzá paradicsom, zöldpaprika, télen a kamrából bontottunk egy üveg savanyú uborkát, cseresznyepaprikát. Jó volt asztalhoz ülni a családdal, szomszédokkal, barátokkal és egy kancsó borral. Mára jóformán semmi sem maradt mindebből, akinek a környezetében mégis, az szerencsésnek vallhatja magát. Boldogok lehetünk, ha élnek még a felmenőink, ha jóban lehetünk a szomszédainkkal, van kertünk és disznózsírunk. Nem a bolti, hanem házi, amiért érdemes kiszaladni a piacra, vagy elcsípni egy disznóvágást.