Öt éve búcsúztunk el „Tasaktól”

Az Ajkai Bányász és az Ajka Hungalu egykori kitűnő labdarúgója, játékos pályafutása után több Veszprém megyei csapat edzője, Kovács Attila, becenevén „Tasak” – akit mindenki így ismert Ajkán – 2018 januárjában, néhány héttel ötvenkilencedik születésnapja előtt ment el örökre.

Számtalan mérkőzésen győzött, ám a súlyos agyvérzéssel nem tudta felvenni a küzdelmet, s először hagyta el vesztesen a pályát. Neve Ajka futballtörténetének lapjain örökké aranybetűkkel tündököl. Ötödik éve nincs közöttünk, szülőfaluja, Kapolcs temetőjében nyugszik.

Csendesen távozott el közülünk, szerényen, ahogy végigélte rövidre szabott életét. Az egykori barátok még most is nehezen tudják kifejezni azt a fájdalmat, amelyet éreztek iránta. Ezen a szomorú évfordulón róla megemlékezni annyit jelent, mint megbecsülni több évtizedes sporttevékenységét, emberségét, tisztelegni egy olyan sportember előtt, aki egy életre elkötelezte magát a labdarúgással. Emlékszünk, hogy a betegsége során végig példát mutatott. Mindenét beletette élete utolsó filmjébe. Úgy vívta ezt a harcot, ezt az egyenlőtlen, megnyerhetetlen küzdelmet, hogy sohasem engedte el a reményt. Talán csak a végén, amikor már nem maradt esély. Mindnyájunknak nagyon hiányzik. Ezt a hiányt az elmúlt öt évben próbáltuk betölteni, de nem sikerült. Az igazság: nem is volt kedvünk hozzáfogni. Hiszen annyira hihetetlen és valószerűtlen, hogy itt hagyott bennünket. Ez a fél évtized is kevés volt, hogy igazán búcsút vegyünk tőle. Maradjon is velünk! Utána már csak a csend maradt, amely immár örökre magához ölelte. A kapolcsi temető csendje…

Hálával emlékezünk Kovács Attilára, s az ötéves évfordulóra emlékül küldünk neki egy gyönyörű szál virágot. Egy hatalmas krizantémot, mert az olyan, mint a fehér focilabda! Így őrizzük örökké az emlékét!

Tollár Sándor/Olvasónk