A kutya és ember kapcsolata

Első dolog a fajtaválasztás

– Az a véleményem – szögezi le a szakember –, nincs mindig minden rendben kutyás fronton. Kétféle ember létezik, akinek van, és akinek nincs kutyája, vagy, aki szereti a kutyát, és aki nem kedveli. Nekünk, tenyésztőknek, kiképzőknek kell a különböző emberek gondolkodását egymáshoz hangolni, és, mint kutyásoknak, alkalmazkodnunk kell a nem kutyásokhoz. Ha egy kutya szép és jól nevelt, jobban elfogadják közeledésünket a nem kutyások, könnyebb az együttélés. E téren bőven van hazánkban mit behozni.

A kutyafajta kiválasztásáról Maróti Béla elmondja, ha valaki kedvtelésből szeretné az állatot, legyen tisztában önmaga és a családja életmódjával, temperamentumával, ahhoz illő fajtát válasszon. 

– Talán legjobb szakértőhöz fordulni – fogalmaz. – Fogadjuk el, hogy sok bosszúságot fog okozni az első kiskutya a családban, különösen lakásban tartva, mert itt jön be a szobatisztaság kérdése. A kölyökkutya egy nap többször eszik, és utána rögtön megindul a kiválasztása, érdemes tehát azonnal levinni sétálni, az előírt módon. Sokat is alszik, de ha felkel, abban a pillanatban ugyanúgy le kell vele futni. Ezzel jó tisztában lenni – hívja fel a figyelmet.

A legfontosabb parancsszó – „ide!”

– Jön aztán a névhez és helyhez szoktatás. Mivel vadász vagyok, a kutyám is az, tudom, vannak dolgok, melyek nélkül mind a vadászat, mind az együttélés elképzelhetetlen. Bármilyen célra tartott kutyánál alap, hogy a „gyere ide”! felszólításra feltétlenül engedelmeskedjen. Ha egy szóra vagy jelre azonnal hozzánk jön, az az állat szinte mindent tud – mondja Maróti Béla, s illusztrálja, mit jelent a „gyere ide!” a gyakorlatban. – Ha az úton ugrik egy macska, kutyánk megrántja a pórázt, ösztönösen utána nyargalna, de megkapja az „ide!” parancsszót, és megpördülve máris a lábunk előtt terem – a lemondást jelenti a parancsszó. „Hadd menjen az a macska, amerre akar, én az emberi parancsot maximálisan végrehajtom” – mondaná a kutya. Ez az alapja a jó vadászkutya-nevelésnek!

Amitől az eb szabaddá válik – „eredj!”

Ha a leendő gazda jó házőrző- és jó vadászkutyát is szeretne, a szakértő szerint egy állatban megtalálja a kettőt. 

– A kisebb testű fajták jó házőrző, jelzőkutyák, a nagyok meg lusták. De minden kutya a házőrző és a vadászeb ötvözete: ösztönösen védi területét, a vadászat pedig genetikai hajlama. Közismert, hogy a vizslák nemcsak a puskás embernek nyújtanak segítséget vadászatnál, hanem – tisztelegve a hagyományok előtt –, a ragadozómadárral történő vadászat, a solymászat jó segítői is. Nálunk egy vándorsólyom képviseli ezt, hű vadásztársaimmal a fácánvadászat idején összeszokott csapatot alkotunk hosszú évek óta. A vizslák megkeresik a mezőn elbújt fácánt, ha megtalálták, vadmegállással jelzik tartózkodási helyét, amire én felengedem a sólymot, és amikor a madár kellő magasságba, úgy száz méterre ér, kirepítem alá a megbújt fácánt. A sólyom késlekedés nélkül, rakétaszerűen zuhan az emelkedő prédára, és egy jól elhelyezett mozdulattal földre rúgja. Ragadozóként mindent a lábával tesz a levegőben, s a zuhanástól felgyorsult helyzetben erős rúgást tud mérni a prédára. S ha az messzebb kerül terítékre, a kutyák elküldhetők több száz méterre is, hogy keressék meg vadásztársukat, a sólymot, és feküdjenek mellé, hogy a levegőből érkező ragadozókat távol tartsák, míg gazdájuk oda nem ér. A sólyom és kutya együttműködése ezzel végéhez ért, s az utolsó parancsszó a kutyáknak az „eredj!” Ezután a kutya szabaddá válik, oda megy és azt tesz a következő parancsig, amit csak akar.

Úgyszintén a gazdája is...