Jó kezekben volt nála a labda

A VPSE pillanatnyilag második az NB II északnyugati csoportjában, a kispadjukról Pischné Bankó Zsuzsanna mellett Sulyok Böbe látja el instrukciókkal a tanítványokat. Nekik érdemes meghallgatni, mi több, megfogadni a tanácsokat, mert azok olyan csillagtól érkeznek, aki 1981-ben és 1985-ben az élvonal gólkirálynője volt. – Legutóbb megnyertük a harmadosztályú vetélkedésünket, ám a klubtörténeti siker árnyékában – infrastrukturális és anyagi megfontolásból – nem vállaltuk az NB II-es szereplést. Az otthonunk, a stadion munkacsarnokának átépítése miatt most is hol itt, hol ott dolgozunk. A jelenlegi kiírásban ráadásul van már két vereségünk – tizenegy győzelem mellett –, vagyis nem tartjuk valószínűnek az ismétlést, de ha ez mégis megtörténne, újra lemondanánk a feljutásról. Fiatalok mellett édesanyák és dolgozó nők is tartoznak a keretünkhöz, ők aligha vállalnák a mindennapos edzéseket. Jó játékosok, de csak kedvtelésből sportolnak, így nálunk nincsenek is elérhetetlen célok. Főként az vezérel bennünket, hogy a tagjaink jól érezzék magukat nálunk, ha pedig ez eredményességgel is társul, az hab a tortán. Számunkra az jelent motivációt, hogy minél több tehetséges gyermeket „adjunk” a sportágnak – jegyezte meg a 62 éves edző, aki a száznál is több tagot számláló egyesületben a serdülők és az ifjúságiak munkáját ugyancsak segíti.

Az már korán kiderült, hogy a példás szorgalmú klasszisnak van labdaérzéke, a játékszer kezdőként sem dadogott a kezében. Az értő szemek egy akkortájt divatos győri tömegsport foglalkozáson szúrták ki maguknak és a sportágnak. A szakemberek segítségével hamar kibontakozott a talentuma, hogy aztán a Rába ETO-ban meredeken íveljen felfelé a pályafutása. Ebben az időszakban ismerte meg a későbbi férjét, Németh Gábort, aki 1977-ben felkészítője volt az Országos Ifjúsági Kupát nyert gárdájuknak. A Győri Textilesből lett ifjúsági válogatott, a csapattal részt vett a Szovjetunióban és Romániában rendezett világbajnokságon. A ranglétrát végigjárva, először húszévesen lett az NB I legjobb mesterlövésze, majd 1982-ben a Bakony Vegyész TC-hez igazolt, ahol négy szezont húzott le. A karrierje nálunk teljesedett ki: Nyári Zsuzsannával, Orbán Csillával, Budai Piroskával és a többi remek játszótárssal az élvonal meghatározó együttesét alkották. Negyven éve – Németh Gábor irányításával – elhódították a Magyar Népköztársasági Kupát és nem sok hiányzott ahhoz, hogy a bajnokságban is megkoronázzák őket. Ha a pontvadászat hajrájában legalább egy döntetlent elérnek Békéscsabán, akkor aranyérmesek, végül gólkülönbséggel szorultak az elsőként „leintett” Budapesti Spartacus mögé. Nyárival és Orbánnal tagja volt a Los Angeles-i olimpiára készülő válogatott kollektívának, de az ötkarikás játékokról éppúgy lemaradt, mint az 1982-es budapesti vb-ről, ahol a Sterbinszky Amáliával, Gódorné Nagy Mariannával, Rácz Mariannával és a BVTC-s Nyárival felálló közösség második lett. – Az olimpiára az ismert politikai okok miatt nem mehettünk, ugyanakkor a bő vb-keretnek tagja voltam. Sajnos az utolsó keretszűkítésnél nem maradtam fent a rostán, a Budapesti Építőkben játszott György Anna elém került a sorban, hozzáteszem: megérdemelten, hiszen abban az időben jobb volt nálam. Emiatt nincs bennem tüske, ugyanis akkoriban egy éve voltam a Csík János szövetségi kapitány dirigálta társaság tagja. Az NB I-ben 1984-ben harmadikak lettünk, részt vettünk az IHF-kupában, s egy év múlva – immáron nemzetközi minősítésű sportolóként – újra gólkirálynő lettem. Abban az idényben sajnos elmaradtunk a várakozásoktól, csak hetedikek lettünk, majd a következő kiírásban kiestünk az NB I-ből. Karrierem legszebb időszakát mégis Veszprémben töltöttem, nagyszerű társaim voltak, közülük azóta többen külföldön élnek. A régiek közül leginkább Borsos Erzsébettel tartom a kapcsolatot, ha találkozunk, néha nosztalgiázunk is. Szívesen emlékszem a régi szép időkre, nem titok, Sterbinszkyt és Gódornét nagyra tartottam, míg a világsztárok sorából Jasna Kolar-Merdan és Svetlana Kitic volt a favoritom.

A BVTC kiesésekor Némethné porcsérülést szenvedett, s noha utána felépült, már nem tudta a korábbi nívóját hozni, a válogatottól is távol került. Később Szegedre igazolt, ahol a csapat a segítségével feljutott az NB I-be, és ott sikerült is bennmaradnia. Veszprémbe 1990-ben tért vissza, majd összeházasodtak Németh Gáborral. A kapcsolatukból két gyermek született: a 31 éves Kriszta a Pannon SE játékosa és utánpótlásedzője, míg a nálánál két évvel fiatalabb Balázs a Balatonfüredi KSE igazoltja. Nincs is mit csodálkozni azon, hogy otthon gyakran kerül szóba közöttük a kézilabda, Böbe is előszeretettel hagyatkozik a Székesfehérvárott dolgozó családfő meglátásaira. Az irányító-átlövő édesanya azóta csak kétszer „szedte fel a horgonyt” a királynék városából: egy rövid Balaton-parti kiruccanáskor, illetve mikor Várpalotán munkálkodott egy székesfehérvári klub fiókcsapatával. Közben a Veszprém Beton KC vezéregyénisége is volt, ezen állomáshelyén szintén számolatlanul szórta a gólokat. Jóllehet a pályán nyújtott teljesítményén nem volt érzékelhető, 47 évesen szögre akasztotta a szerelését, mivel mind nehezebben bírta a terhelést: az utolsó szezonjában már fájt mindene, nehezen tudta fizikailag és szellemileg összerakni magát. Hiába győzködték mások a folytatásról, azt mondta: jöjjenek a fiatalok, az ötödik ikszhez közeledve már nem akarja megváltani a világot. Hat éve tartozik a VPSE kötelékéhez, ahol a szülők sok mindenben segítik a munkájukat. – Összetartó a közösségünk, olyan, mint egy nagy család. Ha arról van szó, az edzéseken bemutatom a gyakorlatokat, pedig már csak ritkán mozgok, a futásnak is hátat fordítottam, a mindennapi testmozgásom általában kimerül a kutyasétáltatásban. Hetente hét-tíz edzést tartok. Szeretek az ifjak között lenni, lévén, megfiatalítanak. Azon vagyok, hogy ha ezen a szinten is, de maradjanak meg a sportágnak, fejlődjenek és az ügyesebbeknek másutt teljesedjen ki a karrierje. Szigorú, de igazságos és következetes edző vagyok, aki a mérkőzéseken nem teremti le a tanítványait, ha valamit rosszul csináltak, inkább félre hívja és emlékezteti őket arra, hogy az adott elemet miként gyakoroltuk a hétközi tréningeken.

Némethné amondó, hogy mai fejjel sem csinálna semmit másként, miközben tudjuk, miszerint hajdan híres fővárosi klubok is keresték a kegyeit. A kézilabda akármennyire is csapatjáték, egyéni teljesítményekből áll össze, ha úgy tetszik: egyéni képességek kellenek hozzá és egyéniségek. Olyanok, mint amilyen ő volt egykoron, akinek remek gömbérzéke volt, és akinek a nevét rendre kiemelték a tudósításokban. Főszerepe volt csapatai sikereiben, nem volt ellene könnyű küzdeni. – A kézilabda viszont csapatjáték, a produkciómhoz társak is kellettek – szabadkozik, a szenzációs csuklójáról, a bombaerős és változatos lövéseiről, továbbá a magabiztosan elvégzett büntetőiről mégis hosszasan tudnának mesélni az ámulatba ejtett szurkolók. Ha akkor lettek volna videómegosztó portálok, minden kétséget kizáróan megörökítették volna a legszebb megmozdulásait. Hiányérzete csak amiatt van, hogy a BVTC-vel nem lettek bajnokok. 

Borítékolható volt, hogy az átlag feletti akaraterővel, céltudatossággal és munkabírással rendelkező kitűnőség képtelen lesz elszakadni a sportágtól. Ha jobban belegondolunk, ez így is van jól: ha valakitől, akkor tőle aztán tanulhatnak a fiatalok.