Varga Gusztáv emlékezete

Varga Gusztáv  fiatalember volt, 1919-ben Petrozsényben született. Szüleivel Magyarországra menekült. Sopronban bányamérnöki oklevelet szerzett, majd visszaköltözött Erdélybe. Nagybányán aranybányában dolgozott. Megtapasztalta, hogy milyen az új román hatalom. Aztán 1945-ben visszaköltözött Magyarországra és Ormosbányán volt üzemvezető. Innen 1954 januárjában került Ajkára, ahol főmérnök lett. Feleségével és gyermekeivel Alsócsingerben lakott.

Mivel a forradalom idején nem vett részt semmiben, amikor a karhatalmisták megjelentek és műszak közben akarták a gyanúsítottakat elvinni, megjegyezte, hogy a bánya veszélyes üzem, itt nem lehet játszadozni. Erre a karhatalmisták azzal a megjegyzéssel, hogy "Majd mi eljátszadozunk magával!" agyba-főbe verték, aztán előbb az ajkai rendőrségre, majd Devecserbe, a Járási Kapitányságra vitték többedmagával. Közben többször megverték. Belső sérülései olyan súlyosak voltak, hogy a veszprémi kórházba kellett szállítani. Itt halt meg március 26-án. A veszprémi Alsóvárosi temetőben, nem messze a kórháztól temették el, mivel ajkai temetése felkorbácsolta volna a rendszerellenes indulatokat. 

Ekkorra már nyeregben érezhette magát a Kádár-kormány, de még szüksége volt a félelem fenntartására. Ugyanakkor, amikor Varga Gusztávot összeverték, másokat is begyűjtöttek, többek között édesapámat, Mayer Ferenc fodrászmestert, aztán Pénzes Kálmán kovácsmestert, motocross versenyzőt, Magyari Sándort munkástanácsi tevékenysége miatt és még többeket. A visszaemlékezések szerint két teherautóval vitték át a foglyokat Devecserbe. Közben Bakonygyepes után a Széki erdőnél mindenkit leszállítottak a járművekről, sorba állították őket az útszéli árok partján, aztán a fejük fölött lövöldöztek és a platón álló, valószínűleg ittas karhatalmisták levizelték őket. Aztán újra vissza a kocsikra és irány Devecser. Néhány nap után mindenkivel aláirattak egy papírt, hogy senkinek nem esett bántódása.

Varga Gusztávval ezt már nem tudták megcsinálni. Mindenki hallgatott a történtekről, még az érintett családokban sem nagyon mertek erről beszélni. Aztán folyt tovább a szocialista társadalom alapjainak a lerakása, mintha mi sem történt volna, egészen 1990-ig.

Mayer Ferenc történész, Ajka