A lesencei hívek plébániai zarándoklaton voltak Budapesten a Kossuth téren

Amint azt az atya lapunknak elmondta, zarándoktársaival korán reggel reményekkel indultak, hogy lelkiekben felemelkedő találkozásuk lesz a Szentatyával és azzal a sokezer hívőtársukkal, akik részt vettek a szentmisén. 

– Reményünk nem volt hiábavaló. Ahogy meghallgattuk a Kossuth Lajos téren a pápa beszédét, egyértelművé vált számunkra az ország szívében, a magyar jogállamiságot jelképező Országház előtt, hogy Ferenc pápa azért jött el a magyarokhoz, hogy sebeket gyógyítson, hogy a béke hírnöke és eszköze legyen Isten kezében ezekben a nehéz időkben, amikor az emberi szétszakítottság, már nem csak társadalmakat, közösségeket, de a természetet is megsebzi. Mit üzent a húsvéti időben, az ökumenizmus, a tolerancia és hűség jegyében celebrált szentmisével számunkra Ferenc pápa?

Isten népe ezen a világon egy közösséget alkot, ennek mi magyarok is a részesei vagyunk, és Krisztust kell helyeznünk az életünk központjába. Ha mi folyamatosan történelmi sérelmeinkben élünk, akkor nem leszünk képesek valódi megoldásokat találni. Újból reménnyel és hittel tudunk fordulni a saját emberi és magyar sorsunk jobbra fordulása felé. A magyar nemzet megmaradásának legfontosabb értéke, hogy kész újra hinni, bízni és remélni. Nagyon fontos a katolikus közösségek jelenléte egy-egy társadalomban, mert vigasztalást és buzdítást hordoznak a megfáradt, elcsüggedt és a nehézségeik terhe alatt megtört közösségek számára. Van feltámadás, van remény.

A szentatya jelenléte és mondanivalója nagyon is összecseng Pio atya látomásával, amelyben hazánkat egy kalitkából kirepülő madárhoz hasonlította, ami Európának és a világnak is üzenetet fog hozni. Ez az üzenet egy történelemi viszonyok által sokat szenvedett nemzet újbóli megtérésének üzenete lehet – mondta Dezső atya. Hozzátette, hogy az elmúlt hetek egyházi híradásaiból kitűnt, hogy Ferenc pápa különös és őszinte szeretettet tanúsított a magyar nép iránt. 

– Voltak magyar rendtársai, akiken keresztül megismerkedett történelmünkkel, ismeri a magyar szentek tanúságtevő életét, valamint volt magyar származású orvoslója is. Nagy örömmel fogadtuk már annak bejelentését, hogy Ferenc pápa Magyarországra látogat. Szó volt róla, reménykedtünk benne, hogy Csíksomlyói búcsú és az Eucharisztikus Kongresszus után „a pápa kétszer nem látogat ugyanoda” – huhogó hangok után eljön újra Magyarországra és most több napon át találkozik a prominens személyekkel, valamint a hívekkel. Aztán jöttek a hírek az egyre gyengülő egészségi állapotáról, de azért bizakodók maradtunk, imádkoztunk érte országszerte s megvalósult a csoda. Idős kora, egészségügyi nehézségek ellenére mégis eljött újra közénk, hogy, mint egy híd a béke és a testvéri szeretet jegyében a társadalom minden tagjához szóljon, megérintse és gyógyítsa a töredezettségekből, emberi gyarlóságokból és történelmi sérelmekből adódó sebeket. Mindenképpen történelmi pillanat nekünk, magyar embereknek, hogy a Kárpát-medence szívében köszönthetjük a katolikus egyház vezetőjét. Ennek apropójából született meg az ötlet, hogy a lesencetomaji-, balatonedericsi-, nemesvitai-, valamint a monostorapáti plébániák hívei közösen szervezzünk buszos zarándoklatot a pápalátogatásra. Az elképzelés mindenképpen az volt, hogy nem minden nap jár erre a pápa. Akik részt vettek az Eucharisztikus Kongresszuson, vagy a híradásokból látták annak nagy volumenét és az emberekre gyakorolt hatását, felejthetetlen élményekkel gazdagodva mondogatták, hogy menni kell, mert milyen jó volt, biztos most is felemelő élmény lesz. És háromnapos lelkipásztori látogatása alkalmával politikai- és egyházi vezetőket, a tudományos élet képviselőit, a fiatalokat és rászorulókat, valamint a jezsuita rend tagjait látogatta meg. A napi híradásokban rengeteg információ látott napvilágot a pápalátogatással kapcsolatban. A pápa, már-már, mint egy „celeb” jelenhetett meg sokak számára: mit eszik, hol alszik, min fog ülni és így tovább. Röpködtek az információk. Ez mindenképpen fontos, de a hívek számára és nekünk, akik a szentmisén részt vettünk a legfontosabb a találkozás öröme, a remény újraéledése, a testvéri figyelem és gondoskodás megtapasztalása! 

Isten népének pásztora, aki, ahogy Jézus is, azért felelős, hogy a nyája ne legyen kitéve veszélyeknek, és hogy Isten népe éhségét az igazságra és a reményteli boldog életre csillapítsa az által, hogy maga a pásztorral együtt lehetnek. A mindenkori pápák ennek a krisztusi pásztori létnek az örökösei – mondta Stadler László Dezső plébános.