2023.04.02. 09:00
Egyedülálló szakgyűjteményt állított össze a közlekedésrajongó
Gyermekkoromtól kezdve a vasút közelségében nevelkedtem. Nagypapám mozdonyvezető volt, nyugdíjas éveiben is sokat mesél a vasúti évekről. A családdal kiskoromtól kezdve sokat kirándultunk főleg vonattal, így hamar kialakult bennem a közlekedés, a vasút iránti kötődés. Ehhez kapcsolódó hivatást választottam, ami idővel a hobbimmá vált – foglalja össze Gyűrű Dávid, a Pannon Egyetem hallgatója fiatalkori élményeit, mely egy különleges gyűjtemény összeállítására inspirálta, s kitűzte élete fő célját, irányát.
Természet és vasút összhangja – nagy kedvencei a balatoni retró-hétvégék
Fotó: Benkő Péter
Páratlan, ritka kincsek a könyvespolcokon
A fentiek után a pályaválasztásnál nem volt kérdés, hogy a gyereknek közlekedési iskolába kell mennie, ami a győri Bercsényi Miklós Szakgimnázium lett, ahol közlekedés-üzemvitel ellátóként kezdte meg tanulmányait.
– A csavar az volt a történetben, hogy eredendően vasútüzem-ellátónak vettek fel, de a csekély jelentkezői létszám miatt végül közös közlekedési osztály indult, amit azóta sem bántam meg. Az autóbusszal való bejárás hamar elhozta e járművek iránt is az érdeklődésemet. A tanultak és a napi tapasztalatok arra ösztönöztek, hogy mélységeiben foglalkozzam a város tömegközlekedésével, annak helyzetével – emlékezik Dávid, aki csakhamar kisebb gyűjteményt állított össze különféle menetrendekből, mely mára több könyvespolcnyi helyet foglal el, és azóta is folyamatosan gyarapszik. Majd jött az ötletelés – meséli –, hogyan lehetne egy-egy közlekedési problémát megoldani. Mára pedig egy teljesen új menetrendkönyv megírásán dolgozik. A tanulmányai, a hivatása teljes mértékben a hobbijává vált, úgy érzi, értelmes céljai lettek.
Egyre szélesebb érdeklődési kör
A szakember elmondja, édesapja kilógott a sorból, autóhoz szokott emberként nem csatlakozott a családi vonatozásokhoz, mondván a gépkocsi gyorsabb, kényelmesebb. Mivel azonban foglalkozik vasútmodellezéssel, így a vasút ezen oldalát fia is hamar megismerte. Ennek köszönhető, hogy a klasszikus nagyvasút mellett különös érdeklődést mutat a kisvasutak iránt.
– A balatoni nyarak alatt megbarátkoztam a hajózással, majd idővel a repülés is az érdeklődési körömbe került, így mára elmondhatom, hogy a közlekedés minden ágával foglalkozom, és igyekszem felkutatni a számomra eddig még ismeretlen technológiákat. S ha már Balaton, a vasúti retró-hétvégékre évente ellátogatok.
Fotózás, egyetemi kutatómunka – a vidékre kihegyezve
Időigényes hobbi mindez, ahogy a természetjárás is az.
– A kettő nálam összekapcsolódik. A közlekedési téma szerves része az utazás, így ha időm engedi, a természetet járva szívesen keresek fel bezárt vasútvonalakat, régi őrházakat, felszámolt buszmegállókat vagy leselejtezett járműveket. Mindent dokumentálok egyrészt fotókkal, hosszú ideig tagja voltam hazánk egyik legnagyobb vasútfotós közösségi oldalának. A felhagyott vasúti pályákat, már nem használt iparvágányokat pedig bejárom, feltérképezem. De egy-egy utazás számomra úgy kerek, ha a leutazott vonat- és buszjegyeket elteszem emlékbe, így abból is hatalmas gyűjteményem van már – sorolja.
Dávid a középiskola elvégzése után hamar elhelyezkedett a vasút teherszállítási részlegén, majd ezt követte a közúti vetélytárs, a posta logisztikai területe, azonban foglalkoztatta a folyamatos fejlődés, ezért jelentkezett egyetemre.
– Felnőttként kicsit más perspektívából vizsgálom a közlekedést, ami máig meghatározó az életemben, olyannyira, hogy jelenleg a Pannon Egyetemen kutatómunka keretében a kisebb települések lehetőségeivel foglalkozom, melynek szerves része a közlekedési ellátottság és infrastruktúra. Úgy érzem, és szeretném, ha a későbbiekben a közlekedés és a vidékfejlesztés összekapcsolódna a hivatásomban. Ez az, ami vonzó számomra, a kisebb települések, az agglomeráció közlekedési ellátottságának minél hatékonyabbá tétele, ezzel a területtel kívánok a jövőben foglalkozni.