Felújították a vigántpetendi evangélikus harangtornyot

Győriványi Dániel polgármester köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy erő és védelem kell ma minden magyarnak, mert nem szabad félnünk. 

- Aki Istenbe veti hitét, az el nem veszhet. Nem véletlen, hogy a mai napon gyűltünk ma itt össze, hogy a felújított haranglában átadjuk Pünkösdkor, amely a győzelem, a Szentlélek eljövetele ünnepe. Kétezer évvel ezelőtt ezen a napon a Szentlélek ugyanígy egy maréknyi embert töltött el, akik megváltoztatták a világot, amely akkoriban is háborúkkal és emberi gonoszsággal volt tele. Akik ma itt vannak, azok minden e kis közösség részei, vagy azzá váltak a munka kapcsán. Két műemléke van Vigántpetendnek: a római katolikus templom és az evangélikus harangláb. Egy emberöltővel ezelőtt felújították a haranglábat, de most meg kellett ezt ismételni. Éveken át lobbiztam azért, hogy forrást találjak a végrehajtásra, nyolc millió forintos támogatást egészített ki az önkormányzat, így a felújítás megközelítőleg tízmillió forintba került – mondta a polgármester és hozzátette, hogy a műemlék besorolás nehezítette a munkát, restaurátor segítségére is szükség volt. A felújítást az önkormányzat tulajdonában levő nonprofit Kft. végezte, így volt csak lehetőség rá, hogy elkészüljön. A munka minden résztvevője a település 50 kilométeres körzetében él, így a helyi gazdaságot is erősítette a felújítás. Továbbá megköszönte mindazok támogatását, akik munkájukkal hozzájárultak a sikerhez. 

A felújítás szakmai mentora, Albicz Ágnes elmondta, hogy az evangélikus, kisnemesi település szimbóluma a harangláb, amely a korabeli település, az evangélikus Vigánt központjában állt. 

- A 19. század végén épült harangláb 1882-ben már feltehetően állt, de pontos adatokat nem tudunk. Az első harang 1833-ban került a Vigánt gyülekezet birtokába, akkor még csak egy faszerkezetű harangláb állhatott itt. 1882-ben kapták a második harangot, amelyet később világháborús célokra olvasztottak be. A torony új harangot csak 1927-ben kapott, ma is az lakik itt. Szakrális funkcióját már nem igazán éli meg, egyetlen evangélikus lakos él csupán a településen, azonban a 19. században itt élt evangélikus családok nevei felkerültek a tornyot körül ölelő kerítés falára, örök emlékül- mondta Albicz Ágnes. 

Veress István lelkész áhitatában arról beszélt, hogy eddig keveset lehetett tudni a toronyról, hogy mikor és miért építették, de a felújítás végére sok minden kiderült.

- Korábban csak annak a jele volt a torony, hogy itt valamit kell tenni, mert ha nem így történt volna, nem tudom, hogy állna-e még most is. Számomra szintén egy jel volt, hogy ha erre járok, rá se gondoljak, mert csak ideges leszek, hiszen ha a falu nem tesz valamit, akkor nekünk kell az egyházközség részéről. Döbbenet, hogy itt egy élő evangélikus közösség volt egykor, itt vannak felírva most az evangélikus családok nevei. Itt a torony, jel arra, hogy valamikor egy élő Istent kereső közösség élt itt. Jel egy hiányra, vagy valamire, amiért e tornyot emelték. Ők nem tudták, hogy kinek emelik és meddig áll, meddig szólnak a harangok, de nem Istenre mutató jel-e ez, egy hívás, bíztatás, túllépve a felekezet határain? Innen távolról is jel, hogy Isten vár bennünket és kérjétek az ő szent lelkét, a jelenlétét, mert az emberi tevékenység csak tett, de ha Isten kibocsátja az emberre az ő lelkét, akkor az áldás és élet lesz. Jézus azt mondja a Szentlélekről, hogy akik őbenne hisznek, azokban élő vizeknek a folyamai ömlenek. Ehhez nem szükséges a hit hatalmas nagysága. Ahhoz, hogy az ember életét a víz megelégítse, csak szomjúság kell. Szomjas a világ. Jézus azt mondja, ha szomjasak vagytok, jöjjetek és igyatok. De nekünk nem vízre van szükségünk, hanem az Isten szeretetére, amely Pünkösdkor kiárad azokra az emberekre is, akik együtt voltak és szomjasak voltak – mondta a lelkész.

Az ünnepségen a szónokok vágták át a nemzeti színű szalagot, majd Rüll Zoltán szólaltatta meg a torony harangját és a Tárkány trió közreműködött.