Lelki pilléreket erősít az építőmérnök

A kis csapat, amellyel Gabi a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület meghívására a városba érkezett, látogatását a börtönmúzeumban kezdte, utána jött a kávézó. Gabi itt elmesélte, hogy nyolc éve kapott egy plakátot, rajta a felhívással: Küldj üzenetet valakinek, akinek senki sem kíván boldog karácsonyt! A plakát a börtönlakókra hívta fel a figyelmet. Férjével megbeszélve Gabi válaszolt, majd úgy beszippantotta az ügy, hogy mára összes energiájával a Mécses szolgálatnak dolgozik.

A szolgálatot 1991-ben alapította Majzik Mátyás azzal a céllal, hogy elősegítse az elítéltek majdani reintegrációját. A szervezet tevékenységei közül ma a legfontosabb a levelezőszolgálat, ami nem karitatív szociális szolgálat, nem társkeresés, de nem is jogi segítség, hanem egy fogvatartott reményére adott anonim válasz havi egy levél formájában. Hamarosan Gabi férje is válaszolt egy levélre, de bevonódtak a gyerekek is. Kisfia lejátszotta az évszázad leghosszabb, három évig tartó sakkpartiját, hiszen abban az esetben is a posta volt a közvetítő. 

Segítik a börtönben lévőket

Hazánkban ma 18 ezer ember él börtönben. Közülük 200 az, akikkel a Mécses külső, levelező kapcsolatot tud vállalni, de további több mint százan várakoznak levelezőtársra, zömében férfiak, mert a fogva tartottaknak is csak tíz százaléka nő. A Mécses szolgálatnak mintegy 200 önkéntese van, többen közülük Veszprémben meséltek élményeikről. Éva története: – Sokat töprengtem azon, ha valaki valamit elront, vajon hogy áll talpra? Huszonegy éves koromban tértem meg, számomra akkor kezdődött az újratervezés. Volt ugyan általános képem a börtönmisszióról, de a Mécsesnél döbbentem rá, hogy semmit sem tudok a világról. Segíteni is akartam, de kívül is akartam maradni, ugyanakkor vágytam a sikerélményre, hogy lássam, hasznos, amit teszek. Végül is sikerélményt jelent ez a munka, hiszen mindent megkaptam az élettől, az adományt pedig tovább is adhattam. A levelezőtársammal együtt nevelkedtünk a hitben, de csak ez volt a közös bennünk. Szabadulása után is megmaradtunk egymás számára barátnak, lelki testvérnek. 

Éva mellett Sanyi ült, a levelezőtársa, aki 18 évesen került a rácsok mögé. Már szabad, elkísérte a szolgálat önkénteseit és személyesen mesélte el a történetét. – Szükségem volt emberi kapcsolatokra. Jelentkeztem, hogy leveleznék, de eltelt két és fél év, mire kaptam egy üzenetet. A Mécsesnek köszönhetően egy nagyon izgalmas dolog részese lehettem, Isten segítségével sokszínű családot kaptam. Tartást, védelmet ad a hit, ha jót cselekszel, emelt fővel járhatsz.

A találkozón részt vett Zsebe Attila diakónus is, vezetésével a jelenlévők közös imával zárták a rendezvényt.