2024.12.03. 13:00
Csillagok, sztárok, fényesség
Balatonszárszó, 1937. december 3. József Attila. Jelent ez még ma valamit a Dancing with the Stars, két sztárboksz és Megasztár között? Vagyunk néhányan, akiknek igen. Sztárok. Mennyire elcsépelt szó lett mára! David Beckham, Clint Eastwood csillagok. Mint ahogyan Törőcsik Mari is a legfényesebbek egyike.
Az 1937. december 3-án tragikusan távozó József Attila nem volt a mai értelemben vett csillagok egyike. Igazi fényesség, a legnagyobbak egyike volt. "Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen" - írta 1934. októberében a Mama című versében. Az Altatóban pedig, hogy "Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét – aludj el szépen, kis Balázs." (részlet, 1935. február 2.)
Forrás: ectopolis.hu
Azok a sorai is csodálatosak, amelyek a Tél címet kapták: "Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zúzmarás a város, a berek… Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni, És rakni, adjon sok-sok meleget." (részlet, 1922). Nem tudni, mit szólna a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, ha látná a mai világot. De talán nem is ez a fontos. Sokkal inkább az, hogy akármi is lesz száz év múlva, József Attila csillaga fényesen fog ragyogni, a bulvárban született műfény pedig rég nem lesz már sehol.
