Ovádi Péter: merjetek álmodni!

Ovádi Péter országgyűlési képviselő,  az állatvédelmi cselekvési terv kidolgozásáért és végrehajtásáért felelős kormánybiztos, mérnök-informatikus kezébe veszik az első képet. A mesterséges intelligencia (MI) alkotta. Felvillanyozódik. A téma egy ideje komolyan foglalkoztatja. Meg akarja érteni. Jól akarja használni.

MI: Szeretet

–    A közeli jövő. A mesterséges intelligencia annyira közel hozza a jövőt és felezi meg az azokat az időpontokat, hogy amikről azt gondoltuk, mi már nem éljük meg, az már most a valóság. Az egyetemen nemrég vettem részt egy mesterséges intelligencia oktatáson, ami számos újdonsággal szembesített. Rengeteg lehetőség van a mesterséges intelligencia használatában, hiszen például hatékonyan támogatja a fejlődésünket, a hagyományos rendszereinket, mint például az egészségügy, ugyanakkor riasztó is belegondolni abba, mennyire fogja ez a fejlődés átírni az emberi kapcsolatainkat, milyen hatással lesz a közösségek életére. 

Vajon hogyan változik az én szakmám, a politika? Meglehet, aki tíz év múlva az én helyemen ül majd, teljesen más kihívásokkal kell szembenézzen. Ez a kormányzatnak is kihívás, hiszen eddig, ha valaki megfogalmazta a távlati terveit, ha jól végezte a dolgát, nagy valószínűséggel eljutott a megvalósításig. Ma alig bírunk lépést tartani a technikai fejlődéssel. Mint informatikus, tisztában vagyok azzal, hogy amit aktuálisan megmutatnak nekünk a technikai fejlesztésekből, annál háromszor előrébb járnak a tervezők, pedig nekünk, felhasználóknak azzal is tudni kell megbirkózni, amit éppen elénk tárnak. Az én korosztályomnak a MI igazi future, olvassuk a friss híreket naponta, s úgy vagyunk vele, mint a legendás paraszt bácsi, aki megnézte az első Star Warst, s azt mondta, ő ezt nem hiszi el… Én nagyon nyitott vagyok erre a világra, mert látom azokat a pozitív oldalait, amiket, ha jól használ fel a kormányzat a nagy rendszerek, mint az oktatás, különböző ellátási formák szervezésében, irányításában, akkor eddig ismeretlen és nem remélt távlatokat nyit meg előttünk. Gondoljunk bele: a MI azt a tudást, jó gyakorlatot, amit Európában használunk, képes elvinni a fejletlenebb térségekbe, mint Afrika. Ehhez alaposan át kell gondolni a MI-val kapcsolatos teendőket: hogyan alakítsuk ki a megfelelő jogszabályi környezetet, különös tekintettel a személyes adatainkra. Ráadásul ezeket a nemzeti szabályozókat érdemes lenne összehangolni, hogy nagyjából egyformák legyenek és ne lehessen visszaélni velük. Szóval, nagy lehetőségek rejlenek benne, de nagy kihívások is. Megkérdeztem egyébként a ChatGPT-t, mivel foglalkozzon a fiam, ha sikeres akar lenni, s azt válaszolta: a MI-val. A fenti képen két robot ölelkezik, ami azt juttatja eszembe, hogy az emberi kapcsolatok időtállóak. Hiába élünk virtuális világot, az érzelmeink nem szűnnek meg, s ezek olyan fundamentumok, amikre építeni lehet.

MI: Templom

– A kereszténység a jövőben szintén nagy kihívások elé néz. A kereszténység Európa múltja, és remélem, a jövője is. Nem lehet jövőt építeni, ha a múltat elfelejtjük. Tudom, hogy vannak ilyen törekvések, amik a gyökértelen világot erősítik, de ez rossz irány. Az egyház olyan erős alap, amihez mindig vissza lehet nyúlni, amire építkezni lehet. Nekem a hit, a család, a nemzet, a haza fontos érték, és az egyház mindezt képviseli. A gyerekeimnek azt szoktam mondani, azért jöjjenek el templomba, mert ott rosszat nem tanulnak. Ha valaki nem is hívő, a templomban abban az egy órában, amíg a szertartáson részt vesz, magára tud koncentrálni, a számára fontos értékekre, a templomajtó előtt hagyja a napi gondjait és felül tud emelkedni a hétköznapokon. Jó gondolatokkal, érzésekkel jön ki a templomból. Számomra természetes a hitben élés, hiszen a családból hoztam, mégis azt gondolom, hogy az ember alapvető késztetése, hogy higgyen valamiben. Néha megtörténik, hogy mindenhatónak érezzük magunkat. A hit alázatra tanít.

MI: Karácsonyfa

– Család. Ünnep. A mai felgyorsult világban mérföldkövek az ünnepek. Nélkülük már nem is tudnánk élni. Hiszünk vagy sem a csodákban, az ünnepekben feltétel nélkül hiszünk. Ezek a pillatok, amikor úgy viselkedünk, úgy törődünk másokkal, ahogyan az év 365 napján kellene. Az ünnep szembesít azzal is, mit tettünk vagy mit nem tettünk meg abban az évben. A karácsony jó időszak arra, hogy mindezt áttekintsük és visszatérjünk az origóhoz. A karácsonyfa mint szimbólum, nekem a meghittséget jelképezi. Alapjában véve is szociálisan érzékeny vagyok, de ilyenkor ez az adottság még inkább felerősödik bennem, s a hála, hogy milyen jó helyzetben is vagyok, hiszen adhatok másoknak. A meghittség ezt is jelenti számomra. A karácsonyfát nálunk félig még angyalok hozzák, a nagyfiam már beavatott, de a kisebbik még írt a Jézuskának, és nagyon büszke vagyok rá, hogy együtt ki tudtunk húzni valamit listából azzal, hogy az túl nehéz és nem bírja el a Jézuska. Fontos ugyanis, hogy mindent ne kapjanak meg a gyermekek, legyen előttük cél, tanulják meg, hogy megdolgozzanak azért, amit szeretnének megkapni, elérni.

MI: Ajándék (a gyerekkorodból)

– Imádtam. Mérnök-informatikus vagyok, de most már bevallhatom, hogy amikor ezt a pályát választottam, még csak játszani akartam ezeken a gépeken. Édesapámnak akkor azt mondtam, a programozás miatt kell az első gépem, ami Amiga500-as volt. Rengeteg játékom volt rajta. De emellett örök élmény, hogyan folyton rácsodálkoztam a számítógépre, hogy milyen okos. A mai napig elkísér ez az érzés. Ma is nehezen hiszem el, mi mindenre képes a MI.
Ha ránézek erre a képre, az idő múlását is érzékelem, hiszen ma már az életem felénél tartok, s milyen gyorsan változott a világ ezen idő alatt! Ez felfoghatatlan: még azt mesélem a gyerekemnek, hogy a színes tévé sem volt elterjedt, kevés családnak volt, s én még bizony fekete-fehérben néztem az első foci-vb-t, miközben ő egy teljesen más, virtuális világ része. 

MI: Fiatalok

– A jövő generációja. A mi felelősségünk. Nagyon szeretem a fiatalokat, és méltatlannak tartom, amikor legyintenek rájuk: á, ezek már nem értik. De, értik. Nagyon is. Olyan gyors a gondolkodásuk, ami ámulatba ejt. Ugyanakkor a gyerekeimen látom, hogy nekem tizedennyi információt kellett megtanulnom ennyi idősen, mint nekik. Ők már idegen nyelven tanultak tantárgyakat, készségszinten használják a számítógépes rendszereket, komplexen gondolkodnak. Belőlük kerülnek ki azok a zsenik, akik megváltoztatják majd a mostani világot. Oda kell figyelni rájuk. Olyan jókat mondanak a fiatalok… – csak le kell velük ülni beszélgetni, néha elmagyarázni témákat. A gyermekemmel is úgy beszélgetek, mint egy felnőttel, mert nem szabad lekezelni és lebecsülni a képességeit. Én szeretnék mai fiatal lenni, mert rengeteg tudás, lehetőség van náluk, ami nekünk nem adatott meg. Szeretek fiatalokkal dolgozni, mert sokat tanulok tőlük és érteni akarom őket. Mi, idősebbek lelassultunk már kicsit, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök is mondta, húszévesen még lázad az ember, meg akarja váltani a világot… – szóval, ott van az a muníció, az erőforrás. Biztatom őket: merjenek álmodni és az álmaikat megvalósítani.

MI: Magány

– Útvesztő. A közösségi média veszélyei. Ott látszólag minden szép és jó, de ha a színfalak mögé nézünk, látjuk az árnyakat. A szülőknek óriási a felelősségük abban, hogy a gyerekeink előtt ne azok az influenszerek legyenek a példaképek, akik befektetett munka nélkül lettek híresek és értek el látszólagos sikereket, mert ettől az, aki ebből kimarad, még inkább egyedül érzi magát, megrogy az önértékelése, hogy ő miért nincs ott. Fontos lesz a jövőben a megfelelő értékrend kialakítása. Nekünk könnyebb dolgunk volt, hiszen kisdobosként a szocializmusban nem irigyeltünk semmit és senkit, azt se tudtuk, mi az a Nyugat és milyen csillogó világ rejtőzik ott. A mai gyerekek ezzel szemben azzal szembesülnek, hogy a kattintások és like-ok a mértékadók, holott a jó emberi kapcsolatok, az egészséges lélek, az élő viszonyok sokkal értékesebbek és fontosabbak. A gépek nem vehetik át a társas kapcsolatok helyét, szerepét.

MI: Család (közösség)

– Én nagyon közösségi ember vagyok. A közösség alapja a család, s a közösség egyben tartása a létezésünk alapja lesz a jövőben. Azért tartok sok fogadóórát, mert ismerni akarom a választókerületemben élő embereket, hogyan alakul az életük, mi foglalkoztatja őket, és meglehet, a jövő nemzedékének pont ez lesz az igazi kihívás: ne a gépek, hanem emberek között éljenek. Talán számukra az jelent majd igazi feladatot, hogy közösségben tudjanak működni, egymásért tenni. Kicsit tartok attól, hogy a technikai eszközök használata annyira elterjedt és természetes lesz számunkra, hogy az emberi kapcsolatok a háttérbe szorulnak. Pedig barátságokat csak személyesen lehet kötni. Barátság, együttérzés, kapcsolódás nélkül pedig nem lehet teljes életet élni szerintem.

MI: Küldetés

– Vannak, akik aggódnak amiatt, hogy a házi kedvencek átveszik a család szerepét, esetleg gyereket pótolnak, s ha van már kisállat a családban, gyerek nem is kell majd. Egyátalán nem tartok ettől. Éppen az ellenkezőjét tapasztalom: a sokgyerekes családokban szinte mindenhol van háziállat is. Az állat barát, sőt családtag, de nem valaki helyett, hanem saját jogán. Ő ott van az első és a harmadik gyerek születésekor, és fix helye van a családban. Vagy gondoljunk arra, hogy hány egyedül élő, párkereső ember talál egymásra és köt életre szóló házasságot, mert beszélgetni kezdtek, mondjuk, kutyasétáltatás közben? A közös érdeklődés összehozta őket. Aztán sok magányos, idős ember állandó és egyetlen társa a kutyája vagy a macskája, aki, ha nem lenne mellette, talán már élni se akarna. A háziállatoknak egészségmegőrző szerepük is van: sok embertől hallom, hogy ha nem kellene sétálni vinni a kutyát, egy lépést se tennének, így viszont naponta legalább kétszer fél órát gyalogolnak, ami nemcsak az állatnak, de az embernek is hasznára válik. Nézzünk a terápiás állatokra: sok gyerek vagy felnőtt, akit súlyos trauma, bántalmazás ért, beszélni se tud arról, ami vele történt, nem képes kapcsolatba lépni más emberekkel, a terápiás állatot azonban elfogadja. Megsimogatja, hozzá bújik, elindul a gyógyulási folyamat. A gyermekotthonok lakóinak  óriási segítséget jelent: beszélnek az állathoz, s kibeszélik közben a problémáikat. Párkapcsolati problémákat is oldhat egy háziállat, főként, ha például nehézségekbe ütközik a gyermekvállalás. A cyber- és a valós világ között híd lehetnek ők.
Azt tapasztalom, hogy a magyar állatszerető társadalom, és nekünk erre kormányzati szinten reagálnunk kell. Akkor járunk el jól, ha megértünk mindenkit ebben a témában. Társállatoknak hívjuk a házi kedvenceket, mert ez jól kifejezi a velük kapcsolatos felelősséget is. Sajnos mindenki mellé nem tudunk rendőrt állítani, de a kormányzatnak a rendelkezésére álló eszközökkel meg kell akadályoznia az állatkínzást. A jogszabályi környezetet biztosítottuk ehhez, és sokat változott a szemlélet is ebben a kérdésben. Ma már alig van latencia, mert sok bejelentés érkezik arról, ha nem jól bánnak az állatokkal.

MI: Jászol 

– Akkor leszünk bajban, ha a keresztény egyházak megrendülnek, és a karácsony már nem Jézus születését jelenti. Európa jövője múlik azon, hogy a keresztény hagyományokat képesek leszünk-e megtartani. Ha nincsenek erős alapok, ha nem tiszteljük a múltunkat, a gyökereinket, akkor nem lesz jövőnk. Maga a keresztény egyház sem létezne, ha kétezer éven át nem ragaszkodott volna a hagyományaihoz.