Mikulás - Miua az árokparton

Címkék#karácsony #Miskolc #Mikulás #veszprém #gyerek #szegénység #tél #hideg

A piros ruhás idős úr kapcsán jutott eszembe egy régi emlékkép. Még Miskolcon, az ottani megyei napilapnál dolgoztam, amikor már elvonult szánjával a Mikulás, nekem meg a város külterülete felé kellett vennem az irányt munka ügyben.

Juhász-Léhi István

December közepe volt, szürke, hideg – hol volt már a Mikulás, mindenki a karácsonyt várta. A fene se vágyott kinti melóra, ezen agyaltam, miközben észrevettem egy kisgyereket. Ott ült az árok szélén, alig lehetett észre venni, olyan apró volt. Fék, megálltam.

Mikulás és gyerekek egy régi felvételen
Forrás: gyerekszoba.hu

Talán négyéves lehetett, utólag sem tudom. Az orrváladék a koszos arcán fekete csíkot húzott, haja ragacsosan lógott kék szemébe. Ez még nem volt olyan nagy baj, az már sokkal inkább, hogy nem volt rajta cipő. A "Hol vannak a szüleid?" kérdésre egy "iióóóóááá" volt a válasz, mint ahogy nem voltam beljebb a "Hol laksz?" című panellel sem. Körbenéztem, egy papír zsebkendővel megtöröltem az arcát. "Találkoztál már a Mikulással?", kérdeztem olyan félszegen, mint amilyen talán az a csepp ember volt. "Miua! Miua!", hajtogatta.

Mikulás a kézben és "Miua!"

A kocsi üléséről a gyereknek szánt szerkesztőségi mikuláscsomagot megbontva a legnagyobb Mikulást nyomtam a kezébe. "Miua!", kiáltotta és elrohant. Bele a lassan leszálló ködbe, kezében a pocakos öregúrral.