2024.12.29. 15:30
Szilveszter a szerzetessel – Lőrinc atya a nagy forgatókönyvről és időkapuinkról
A bennünket felfaló kronosz, az az idő, amivel versenyt futunk, kairosszá, azaz egymást követő szép pillanatokká alakulhat számunkra, és akkor 2025-ben szinte folyamatosan szívesen megállítanánk az időt. Szilveszter közeledte apropóján Huszár Lőrinc atya, ciszterci szerzetes, zirci plébános osztotta meg ezzel kapcsolatos gondolatait lapunkkal.
A karácsony és a szilveszter közötti, az újév előestéje előtti időszak óhatatlanul az összegzés ideje, és az idő múlásával ilyenkor a szokásosnál többet foglalkozunk. Huszár Lőrinc atya is erről beszélt először, amikor arra kértük, ossza meg lapunkkal az óév búcsúztatásával kapcsolatos gondolatait. Szavai nagy része pedig úgy hat, mint egy újévi köszöntés. A ciszterci szerzetes felidézte, hogy az ókori görögök úgy vélték, kétféle idő van. Az egyik az, amivel versenyt futunk. Múlása megesz bennünket. Ez a kronosz. A másik idő pedig az események átélése, az ottlét, a jelenlét. A történés, a pillanat megragadása, valaminek az ideje. Ilyenkor az időt szívesen megállítanánk, kicsit be is lépünk ilyenkor az örökkévalóságba. Ez a kairosz.

Fotó: Rimányi Zita/Napló
Tudjuk, hogy életünk eseményeinek jelentős része, a mindennapjaink kronoszként érintenek bennünket. Nem átéljük, hanem túléljük az eseményeket, megdöbbent bennünket az idő gyors múlása, és rájövünk arra, hogy mennyi mindent elszalasztottunk. Leginkább így tekint az ember a múlóban lévő 2024-es esztendőre – szögezte le Lőrinc atya, és rögtön hozzátette: természetesen vannak kegyelmi pillanatok is, hál’ Istennek a kairosz sem hiányzik az ember életéből. Ilyen esemény volt számára a pappá szentelése huszonötödik évfordulója, amit a zirci apátság templomában és ott, ahonnan származik, a borsodi Nyékládházán ünnepelt meg. Ezüstmiséjére formálisan, azaz nyomtatott meghívóval nem hívott meg senkit sem, a zirci bazilika mégis megtelt. Nyékládházán pedig a településhez kötődő három pap ünnepelte egyszerre jubileumát.
Az ember tud egy ideig az ünnepi pillanatokból, a kairosz megragadásából élni – állítja Lőrinc atya.
„Talán túl sokat foglalkozunk a múlttal és aggaszt bennünket a jövő. A múlt az múlt, visszamenni nem lehet, hogy meg nem történtté tegyünk bármit is. A jövő pedig sajnos ijesztőnek, kiszámíthatatlannak tűnik. A legjobb számunkra talán az, ha megragadjuk, átéljük mindig a jelent. Éljük át mindig a velünk történő eseményeket!"
Legyünk jelen a mindennapokban a szeretteink, azok számára, akikkel éppen találkozunk! – hangsúlyozza Lőrinc atya.
„Keresztény hitem szerint a jövőnk egyrészt teljesen biztos, hiszen az Isten kezében van, aki menteni, magához emelni, azaz üdvözíteni akarja ezt a világot. Másrészt a jövő tele van rengeteg lehetősséggel, azaz sok minden kérdéses még a jövőt illetően. Istennek nincs egy előre elkészített forgatókönyve az életünkről, bár tudja, hogy mi fog velünk történni. A jövőm a döntéseimtől és az Istennel való együttműködésemtől függ" – fogalmazott érzékletesen a ciszterci szerzetes.

Fotó: Rimányi Zita/Napló
Szilveszter a jókívánságok ideje
A jövőhöz való helyes hozzáállás mellett Lőrinc atya szerint fontos a múlttal kapcsolatban az, hogy vegyük észre, mennyi mindenért lehetünk hálásak. „A hálás ember boldog ember. A jövőre pedig úgy tekintsünk, hogy az mennyi ajándékot tartogat számunkra. Így talán a bennünket felfaló kronosz kairosszá, szép pillanatokká alakul számunkra. Ebben is igyekszem magam gyakorolni. Kívánom az olvasóknak ennek megvalósulását életükben, valamint családjuk, közösségeik életében is a 2025-ös esztendőben!" – sorolta a zirci plébános, aki lapunk olvasóinak is tolmácsolta jókívánságát.