2024.12.28. 10:00
Vadas Zsuzsával beszélgettünk a múltról és a jelenről
A Prima Primissima-díjas újságíró, aki gyermekkorában Veszprémben lakott, elmesélte életének főbb állomásait, amik nélkül ma nem lenne az, aki. Vadas Zsuzsa megosztotta a karácsonnyal kapcsolatos emlékeit, élményeit is a Napló és a veol.hu olvasóival.

Forrás: nepszava.hu
Vadas Zsuzsa könyvbemutatót tartott december 8-án, vasárnap a veszprémi Művészetek Házában. Beszélgetőpartnere, Navarrai Mészáros Márton újságíró és lapunk is beszélgetett vele utazásokról, újságírásról, a múltjáról és a jelenéről.

Fotó: Szilas Lilla
Vadas Zsuzsa 1991 óta a Nők Lapja munkatársa, és az elmúlt két évtizedben kezdett könyveket publikálni, a legújabb munkája, a Ne sírj, kisanyám! idén júniusban jelent meg. Az író szívügye volt, hogy könyvét Veszprémben is bemutassák, mivel kislány korának egy részét itt töltötte. Szombathelyen született, de édesapja munkája miatt – aki repülőgép-pilóta volt – az egész családnak Veszprémbe kellett költöznie a Kopácsi tér 3. szám alá. Édesapja gépe itt zuhant le, amikor Zsuzsa még csak nyolcéves volt. Az író azt mondta, ez olyan érzés volt számára, mint mikor a moziban egy film lepereg, és már csak a sötétség követi. Sokáig elhitette saját magával, hogy apja még visszatérhet hozzá. Ő volt az, aki megtanította írni-olvasni, és ő vásárolta számára az első könyveket. Legelső könyvei közül sokat megtartott, ezek között is a legfontosabb számára, amit apukája dedikált.
Miután visszaköltöztek Szombathelyre, édesanyja egy fogászaton kezdett el dolgozni asszisztensként. Odajártak a kórház fogászatára a vasutasok is, akikkel anyukája összebarátkozott. A vasutasok felajánlották, hogy a Révfülöpre menő vonattal elviszik őket. Ezt követően sok hétvégét töltöttek a Balatonnál. A vasúti dolgozók otthagytak számukra egy vagont, ahová a holmijukat pakolhatták. Az újságíró mint legszebb nyári emlékére tekint vissza erre az időszakra.
Vadas Zsuzsa az 1950-es években filmes pályát képzelt el maga elé, emiatt jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára (az intézmény 2000 óta Színház- és Filmművészeti Egyetem – a szerk.). Felvételije több körből állt, köztük zenei és képzőművészeti ismereteit is felmérték. Minden vizsgát sikeresen teljesített. Azonban az utolsó megmérettetése alkalmával a zsűri tudatta vele, hogy bár két női jelentkező volt a filmrendezői szakra, csak egyet vehetnek fel közülük. A másik nőt választották, mivel neki protekciója volt. Színházi rendezői szakra felvették volna, de Zsuzsa helyette rájuk vágta az ajtót és többé be sem tette oda a lábát.
A csalódást követően a szombathelyi Derkovits képzőművészeti szakkörhöz jelentkezett. A festészet nem az ő világa volt, de rajzban és grafikában kiemelkedően teljesített. A Vas Népe lap egyik fotósa felfigyelt tehetségére, és kérte, hogy a karikatúrákhoz írjon vicces történeteket, amiket bevihet megmutatni a szerkesztőségnek. Mikor behívták, hogy megállapítsák alkalmas lesz-e az újságírásra, Vadas Zsuzsa megbukott a vizsgán.
1961-ben hozzáment Radó Gyula rendezőhöz, aki a Kecskeméti Filmstúdió alapítója volt. Zsuzsa a kecskeméti Petőfi Népe lapnál kezdett el publikálni. Ezután a Képes Hétnél folytatta pályafutását, majd a Nők Lapja munkatársa lett. A Képes Hétnél kezdetben ő volt az egyetlen nő, így csak ő tudta megszólítani a női olvasókat. Örömmel tekint vissza arra az időszakra, azt mesélte, akivel tudja, még most is tartja a kapcsolatot régi munkatársai közül. Újságírói státuszt azonban itt sem kapott, mert az ifjúsági lapnál, hogy az átlagéletkort tartsák, csak 21 évnél fiatalabbakat vettek fel. Zsuzsa ekkor már 27 éves volt. Később a Nők Lapjának köszönhetően tudott elkezdeni külföldre utazni. Voltak, akik a világot Vadas Zsuzsa szövegein át ismerték meg az 1990-es években.
Az író összesen 105 országban járt élete során. Számára az egyik legmeghatározóbb élmény a damaszkuszi sajtóút volt. Szíriát gyönyörű helynek tartja, mikor ők ott jártak, az emberek nagyon kedvesek voltak velük. Legjobban a bazár tetszett neki, ami olyan volt számára, mint egy város a városban.
Vadas Zsuzsa és a karácsony
Arról érdeklődtünk az interjú alatt, hogy emlékszik-e olyan itthoni karácsonyi szokásra, amely az ő gyerekkorában még jelen volt, de mára kiveszett a kultúránkból. Azt mondta, hogy a háború alatt és után nem vásárolták, hanem maguk készítették a szaloncukrokat, illetve még arra emlékszik, hogy kislány korában sosem ők díszítették a karácsonyfát, hanem a szülők, és a megszokott ünnepi étel náluk a halleves, a rántott hal és a túrós csusza volt.
Mikor a külföldi karácsonyi szokásokról kérdeztük, elmondta, Európában nagyjából egyformák, például mindenhol találni adventi koszorúkat. Ezzel szemben az arab világban egészen máshogy ünnepelnek, ott nem állítanak karácsonyfát. Szíriában viszont sok a katolikus, ők ugyanúgy templomban ünnepelnek. A thaiföldi szállodákban a turisták kiszolgálása érdekében karácsonykor a szakácsok minden nemzet tradicionális ételét megfőzik, aki megszállt a hotelban. A karácsonyi hangulat megteremtése érdekében felfújható dunyhákat helyeznek el a szállás területén, ezzel a havas táj hatását keltve, az asztalokat pedig műfenyő gallyakkal díszítik. Egy tunéziai szálláson Vadas Zsuzsáék gulyáslevest szerettek volna enni az ünnepek alatt, ám azt kicsit más formában, birkahúsból elkészítve tálalták számukra. Kínában a holdújév sokkal jelentősebb esemény, ilyenkor az emberek a parkokban ünnepelnek közösen.
Arra a kérdésre, hogy hová érdemes utazni karácsony tájékán, azt felelte, szerinte mindegy, merre indulunk. Külföldön az élmények feledtetni fogják velünk a mindennapi bajainkat, mert rácsodálkozhatunk az új dolgokra. A déli országokat ő amiatt szereti, mert oda nem kell többféle ruhát vinni, akár a tengerparton, akár városban egy lenge öltözet bőven elég. Azt mondta, aki sokat utazik, tudja, hogy mennyivel könnyebb, ha nem kell a poggyász összerakásával bíbelődni. Még emlékszik, mekkora meglepetés volt számára, hogy Izlandon a gejzírek által fűtött nyitott medencés fürdőkben hullott a fejükre a hó.
Az írónő, bár nagyon sok helyen járt, de mindig hazahúzta a szíve. Reméljük, még sokáig fog tevékenykedni és olvashatjuk írásait.