A veszprémi székesegyház harangjainak története

Kulcsár Dávid veszprémi káplán gyermekkora óta rajong a harangokért. Már akkor feltűnt neki, hogy a templom mérete, jelentősége meghatározza, hogy benne milyen harang található. 

Jelenleg restaurálják a veszprémi főszékesegyház nagyharangját. Szerinte szerencsés időszak ez a restaurálásra, ugyanis 2025-ben lesz a harang 300 éves. A templom több mint ezer éves, ugyanis alapköveinek elhelyezését Boldog Gizella királyné támogatta. A mostani felújítási munkálatok alatt olyan vörös színű terméskövekre bukkantak, melyeket a Balaton-felvidéken is látni. A török korban jelentős kár érte a templomot, majd az 1700-as évek elején barokk stílusban újjáépítették. Az 1900-as években külső és belső átalakításon ment át, de ezalatt a harangokat nem mozdították el a helyükről. A harang szintig, vagyis a harangházig a toronynak a falazata megmaradt, csak kívülről változtatták meg. A harangokat egészen az első világháborúig nem mozdították el. 1725-ben öntötték a nagyharangot, amit a veszprémi köznyelv Öreg Mihályként ismer és amit a Szentháromság tiszteletére szenteltek fel. Kb. 3600 kilogramm és 176 centiméter az alsó átmérője. Eredendően a két toronyban 4 harang lakott, illetve a barokk korban a szentély fölött volt egy huszártorony, amiben két harang kapott helyet. Az első világháború alatt országszerte összeszedték a harangokat és elvitték őket, hogy ágyút öntsenek belőlük. De a nagyharang itt maradt, valószínűleg a méretei miatt.  

Amikor egy harang megreped, elveszíti a hangját és ilyenkor a korábbi években az volt a protokoll, hogy a harangot beolvasztották, és készítettek egy teljesen újat. Azonban pár évvel ezelőtt kifejlesztettek egy olyan technológiát, ami lehetővé teszi, hogy ne kelljen beolvasztani a harangot a megjavításához. Fölhevítik a harang palástját 8000 Celsius-fokos hőmérsékletre, és egy hegesztési technológiával pótolják a hibás részeit. A felhevítéskor az eddigi évek során rárakódott kosz kiválik, így egy tisztább harangot kap vissza a templom.

1937-ben öt harang érkezett a főszékesegyházba. Ezeket a füles felfüggesztésük miatt csak 90 fokkal lehetett elforgatni. Azért szükséges elforgatni a harangokat, hogy az ütési pontot mindig változtassák, ezzel elkerülve a repedés lehetőségét. Emiatt kitalálták a tárcsás felfüggesztést, amivel bármilyen szögben el tudták forgatni a harangokat. A füles felfüggesztéseket levágták, hogy helyükre tárcsások kerülhessenek, de így a csavarok folyamatosan lazultak és az Öreg Mihály felfüggesztését is szinte csak a rozsda tartotta már. A harangot Innsbruckba szállították a Grassmayr harangöntödébe, amely 1599 óta működik, Európa legrégebbi üzeme. Ahhoz, hogy a nagyharangot kiemeljék, háromhetes munkára volt szükség. A felfüggesztő állványzatot el kellett bontani, hogy a harangot eljuttathassák az ablakig, le kellett engedni a harangot, és egy megfelelő méretű pódiumot kellett készíteni. Kiemelésekor négy centiméter maradt a harang és az ablakpárkány között, így csak az első pillért kellett egy kőrestaurátornak kiemelnie.

A veszprémi harangok sorsa

Az első világháborúban a többi harangot elvitték, emiatt 1917-től 1937-ig üresen állt a Szentháromság tér felőli déli tornya a székesegyháznak. Az akkori püspök, Rott Nándor rendelt meg öt harangot, így 1937-től hat harang működött a veszprémi bazilikában. A második világháború során, hét év szolgálatot követően, két harangot megint elvittek. Ezek közül az egyik a déli torony legnagyobb harangja volt, több mint 2000 kilogramm. Az 1970-es években Beőthy István kanonok a saját jövedelméből ajánlott fel egy új harangot a székesegyháznak. Minden harang a zenei skála egy adott hangján szólal meg, és ha több harang szólal meg együtt, törekedni kell arra, hogy kedvező hangzást adjanak. Minél nagyobb egy harang, annál mélyebb a hangja. A felajánlott harangnál azonban nem figyeltek arra, hogy az eredeti méretűhöz hasonlót öntsenek, emiatt megbontotta az összhangot. 

Az első világháborúban a ferences templom és a piarista templom tornyaiból is vittek el harangokat. Utána ezek pótlására már nem volt lehetőség. Mindegyikben egy-egy kisebb méretű harang maradt. Eredetileg a két templom és a székesegyház harang állománya 12 darabból állt, ez a keresztény szimbolikában a teljesség száma, például ha a 12 törzsre gondolunk Izraelben, vagy a 12 apostolra. A mostani felújításoknál szeretnék ha ugyanilyen számban hangozhatnának fel újra a harangok a barokk kori harangok hangskáláján. December 6-án, Szent Miklós napján öntöttek 5 harangot, amelyek várhatóan február végén érkeznek Veszprémbe, és mielőtt visszahelyezik őket, mindegyiket felszentelik. 

Az egyház életében a középkor elejétől kezdve nagy szerepe volt a harangoknak. Az első rendelkezésre álló adatok szerint a szerzetes házakban helyezték el a harangokat, elsősorban azért, hogy figyelmeztessék a szerzeteseket. Miután a harangok bekerültek a templomokba, fokozatosan liturgikus szerepet kaptak. Egyrészt jelezték a szertartások kezdetét, másrészt imádságra szólították a hívőket. Az egyház azt szeretné a harangokkal szimbolizálni, hogy emeljük fel a tekintetünket abból a valóságból, amiben élünk, és emelkedjünk fel Isten és az ő értékei felé.