Brusznyai Árpádnak a hatalom nem tudott megbocsátani

Emlékező beszédet Imre Tamás, a Brusznyai Árpád Alapítvány kuratóriumi elnöke mondott, aki arról beszélt, nemzedéke nem élte meg a Rákosi-korszak államvédelmi hatóság által kontrollált, félelmekkel teli, mégis ütemes tapsoktól hangos mindennapjait. Nem élte meg 1956 Sztálin szobrát ledöntő lázas tenni akarását, a jobb világ elérésének vak reményét. Nem élte meg a Kádár-rendszer csendes, de elszánt gyilkosainak rémtetteit a hatvanas években. 

– A mi generációnk nem tudott a kivégzettek százairól. Mi a legvidámabb barakk gulyáskommunizmusába születtünk bele. Az iskolában 1956-ról, ha egyáltalán szóba jött, mint ellenforradalomról, a szocializmus megdöntésének ádáz kísérletéről tanultunk az '56 valóságát ismerő, de tapasztalatai miatt azt mélyen eltemető idősebb tanárainktól. Érettségiző fiatalként nem volt hiteles tudásom 1956-ról. Brusznyai Árpád nevével csak néhányan találkoztak meghitt családi beszélgetésekben, titoknak minősítve azt – mondta Imre Tamás. 

Az 1989. január 28-i rádióműsor

Hangsúlyozta azt is: valószínűleg kevesen figyeltek fel arra az 1989. január 28-i rádióműsorra, melyben az MSZMP Központi Bizottsága által felkért történész albizottság népfelkelésnek minősítette az októberi eseményeket, amely a nemzeti önérzetében megsértett és megalázott társadalom fellépése volt a diktatúra ellen. Pozsgay Imre szavaival, egy oligarchisztikus és nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelés volt 1956. 

Felidézte, Grósz Károly pártfőtitkárt már az is frusztrálta, hogy az MSZMP 1988 májusi pártértekezlete után láthatóan kicsúszott kezéből a dolgok irányítása. A pártvezetés erősen megosztott volt, amit az is jelzett, hogy Pozsgay Imre államminiszter november 25-én bejelentette, az MSZMP párbeszédet kezd az ellenzéki szervezetekkel. A megállíthatatlan folyamat részleteit ma már ismerhetik a történelem iránt érdeklődők.

Mert van Brusznyai Árpádunk

– Ma, érett fejjel az ötvenesek generációjának tagjaként úgy vélem, nagy a felelősségünk, hogy eloszlassuk azt a társadalmi méretekben jelentkező tudatlanságot, amely 1956-ot és a rendszerváltoztatás első nehéz évtizedét jellemzi – jelentette ki Imre Tamás. – Városunkban, itthon talán könnyebb a dolgunk, mert van Brusznyai Árpádunk. Van veszprémi hősünk, akit tiszta forradalmárként felmutathatunk fiataljaink, diákjaink előtt. Aki fiatal életeket mentett azzal, hogy megtagadta tőlük a hevesen követelt fegyvert. A forradalom leverését követően a hatalom nem tudta megbocsátani erényeit, ezért 1958. január 9-én, 67 éve éppen ezen a napon meg kellett halnia. Mindannyiunk feladata, hogy megőrizzük emlékét – zárta szavait Imre Tamás.

Az ünnepségen Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes művész mondott megindító szavalatot. A megemlékezés végén a tisztelet virágait és mécseseket helyeztek el a jelenlévők.