Szacskónak és tikhódának is nevezik népiesen a szárcsát

Számomra a Balaton fürdőhelyként is nagyon kedves, hiszen nyári éjszakán megmártózni a selymes iszaptól oly kellemes vízben nagyszerű élmény. 

A Balaton téli élővilága csodálatos

Azonban a tél az igazi szenzáció, nemhiába választottam lakhelyemet a környékén. Télen az itt időző madárcsapatok közül a szárcsákat szeretem a legjobban. Mindig óvatosan tekintek ki Tihanynál, mert tudom, hogy ott januárban hatalmas szárcsacsapatok (Fulica atra) telelnek. Számomra nincs szebb hang, mint az a robaj, mikor egyszerre rebbennek arrébb a vízen, és jó pár méterrel odébb újra letelepednek. 

Szép népi elnevezései maradtak fenn a madárfajnak, mint a hódas, szacskó, hóda és a tikhóda. Népi neve utal a homlokukon található bőrképződményre, amelyet hókának hívnak. A szem szivárványhártyája élénk kárminpiros az öreg madaraknak. 

A szárcsa hazánkban is költ, fészkét sás, száraz nád és a gyékény leveleiből készíti el, általában a nádasok és gyékényesek parttól távoli, zavartalan részein. Szürkéssárga alapon sötétbarnán pettyezett tojásait április végén tojja le, és azokat huszonkét napig melengeti. Hét-kilenc tojása van. Fiókái fészekhagyók, azonban az első éjszakákon még visszatérnek a biztonságot nyújtó fészekhez. 

Kora tavasszal gyakran fürkészem a nádasok szegélyét, hiszen nincs murisabb látvány a pelyhes szárcsafiókáknál: sötétbarna pihével borított a testük, fejük azonban élénk vörösessárga színezetű. Évente akár három fészekaljnyi fiókát is nevelhet. Békalencse, hínárok, a nád friss, zsenge hajtásai adja fő táplálékát, de a békaporontyot, csigákat és egyéb vízi rovarokat is szívesen elfogyasztja. Magyarországon vadászható madárfaj.