206 ezer forintos duguláselhárítás – egy csalás története

Egy érintett meséli el tapasztalatait a duguláselhárításról, hogy mások ne essenek ugyanebbe a csapdába. 

– Hogyan kezdődött ez a történet? 
– Egy péntek este egy környékbeli duguláselhárítót kerestünk a Google-ben. Az első találat, amely egy hirdetés volt, úgy tűnt azé a szakemberé, akit keresek, így felhívtuk az ott található telefonszámot. Az illető a vonal túlsó végén nem mutatkozott be, de amikor rákérdeztünk, hogy ő-e az a szakember, akit keresek, igennel felelt.

Duguláselhárítás: eleinte kedvesek és segítőkészek voltak

– Mi történt ezután?

– Az illető azt mondta, hogy másfél órán belül érkeznek a munkások. Meg is jelentek, és előzetesen ismertették díjaikat, viszont azok magasabbak voltak a telefonon ígértnél, amit a helyszínen látott körülményekkel indokoltak. Kedvesek és segítőkészek voltak, úgy tűnt, hogy tisztességesen végzik a dolgukat, és bár az ár nem volt olcsó, de az adott helyzetben még megfizethetőnek tűnt. Azonban amikor elkezdtek dolgozni, hamar kiderült, hogy valami nincs rendben.

– Milyen gyanús jelek voltak?

– Jelezték, hogy az eldugult csőben már 12 méteren járnak és a dugulás még nincs elhárítva, de nem tudták megmondani, hogy ezt pontosan hogyan számolták ki, nekünk pedig nincs ilyenben tapasztalatunk, hogy hitelesen ellenőrizni tudtuk volna. Ezt követően közölték, hogy a munkadíj 11-szer 12 500 forint lesz, plusz a kiszállási díj és a vécé felszedése. Ez már több mint 150 ezer forint volt, de még mindig nem volt elhárítva a dugulás. Próbáltak biztatni, hogy fizessünk még egy picivel többet, hogyha már ennyit ki kell fizetni, akkor legalább legyen jó, de nem tudhattuk, hogy meddig kellene még a csőben haladni, hogy elháruljon a probléma.

– Mikor vált egyértelművé, hogy átverésről van szó?

– Megkértük őket, hogy inkább hagyják abba a munkát, így összepakoltak és a fél órás, félbehagyott munka után gyorsan telefonjuk számológépén összeszámolták az általuk elgondolt költségeket, majd közölték, hogy ez bizony még csak nem is áfás ár, azt még gyorsan hozzászámolva 206 000 forintos végösszeget közöltek velünk. Megkérdezték, hogy készpénzben vagy átutalással szeretnénk-e fizetni a pénzt, mi az átutalást kértük, mire jelezték, hogy erről ők számlát nem tudnak adni, de majd később a főnökük megküldi azt. Azért ez manapság sem kis pénz és miután itt már furcsán alakultak a dolgok, megkérdeztük, hogy készpénzfizetésről tudnak-e számlát adni, mert akkor inkább azzal fizetnénk. Ezt se tudtak adni nekünk, minden kérdésre a "főnök úrral" takaróztak, hogy majd ő intézi, akiről mi azt se tudtuk, ki az.

– Hogyan reagáltak erre a helyzetre?

– Ragaszkodtunk ahhoz, hogy számla nélkül nem fizetünk. Próbáltunk legalább egy munkalapot vagy teljesítési igazolást kérni, de ezt sem tudtak írni nekünk. Megkérdeztük, hogy kik ők és melyik cégnek dolgoznak, ki a főnökük, de ezt sem tudták megmondani. Megkérdeztük, hogy ismerik-e azt a vállalkozót, akit mi hívni szerettünk volna, de még csak nem is hallottak róla. Ekkor vált világossá számunkra, hogy nem azok érkeztek, akiket hívni szerettünk volna, és már az első perctől kezdve átvertek minket. Az ismeretlen munkások jelezték, hogy ők addig nem hagyják el a lakásunkat – ekkor már este 11 óra körül volt –, amíg nem fizetünk, mire mi jeleztük nekik, hogy akkor az ügy tisztázása érdekében mi kihívjuk a rendőrséget. Erre azt mondták, hogy inkább a kocsiban várják meg az egyenruhásokat, de mire a segélyhívón bejelentettük az esetet, ők már el is tűntek a helyszínről.

– Később kaptak valamilyen visszajelzést a "cégtől"?

– Igen, pár nap múlva egy teljesen ismeretlen vállalkozó az ország keleti végéből, 450 kilométerre tőlünk, küldött egy számlát 209 550 forintról, akiről szintén nem tudjuk, hogy kicsoda, vagy valóban az ő alkalmazottai jártak-e nálunk. Később ennek a vállalkozónak a férje felhívott minket egy ismeretlen számról és fenyegetően beszélt, trágár szavakkal illette családunkat, de kérésünkre nem tudta hitelt érdemlően igazolni ő sem, hogy ők végeztek volna nálunk munkát, majd további szitkozódást követően úgy értettük, hogy azt mondta, hogy "megdögölsz", majd kinyomta a telefont.

– Mit tettek ezután?

– Elmentünk a rendőrségre, ahol először azt mondták, hogy mivel nem fizettünk, nem történt bűncselekmény. A NAV-nál is próbáltunk bejelentést tenni, de mivel nem volt teljesített kifizetés, azt mondták, hogy ők sem vesznek fel bejelentést, az internetes felületükön tehetünk panaszt. Miután a fenyegető hívás megtörtént, visszamentünk a rendőrségre, és végül sikerült feljelentést tennünk.

– Mi lett az ügy vége?

– A rendőrség befogadta a feljelentést, és remélhetőleg vizsgálódnak az ügyben. Azóta nem kaptunk további megkeresést, sem fenyegetéseket senkitől.

– Mi a tanulság ebből az esetből?

– Az, hogy sokkal körültekintőbben kell eljárni, amikor szolgáltatót keresünk. Az internetes hirdetések könnyen megtéveszthetőek lehetnek, akár többször is kérdezzünk rá, hogy azzal beszélünk-e, akivel szeretnénk, mert bár senki sem tévedhetetlen, de arra kevésbé számít, hogy a vonal túlsó végén szándékosan meg akarják téveszteni. Ezért mindig ellenőrizzük azt is, hogy valódi céget hívunk-e. Ha valaki nem tud számlát vagy hivatalos dokumentumot adni a munkájáról, az azonnal gyanús kell legyen. Ha pedig valaki erőszakoskodik, fenyegetőzik vagy nem hajlandó igazolni magát, cégét, azonnal a rendőrséghez kell fordulni. Ha egyedül lett volna egy idős ember ebben a helyzetben, könnyen áldozattá válhatott volna. Mindenki legyen óvatos!