Szabadság kontra macskapóráz – cicaforradalom vagy felelős állattartás?

A macska a szabadság élő szimbóluma. Ha akar, jön, ha akar, megy – de leginkább ott van, ahol nem kéne. Az utcai cicák uralják a környéket, vadásznak, portyáznak, a saját törvényeik szerint élnek. Na de mi van a lakáscicákkal? A gazdik gyakran bűntudatot éreznek, mert kedvencük négy fal közé szorul, és ilyenkor jön a nagy ötlet: macskapóráz! De vajon tényleg erre van szüksége a macskának, vagy csak a gazdi lelkiismeretének megnyugtatására szolgál? Egyesek szerint ez a modern, felelős állattartás csúcsa, mások szerint viszont egyenesen állatkínzás.

A legtöbb macska számára a póráz és a hám maga a horror. Az ő világukban nincs olyan, hogy „valaki más dönti el, merre menjenek”. Ha akarnak valamit, akkor odamennek – ha nem, akkor eszük ágában sincs. Egy póráz pedig épp ezt a szent szabadságot sérti.

Nem minden cica viseli el a macskapóráz gondolatát 

Vannak macskák, akik meglepően könnyen elfogadják a hámot – általában a kíváncsi, vagány, fiatal példányok. A félénkebb vagy idősebb cicák viszont úgy fognak viselkedni, mintha egy földönkívüli lény ragadta volna el őket. A szoktatás kulcsfontosságú, de ne legyenek illúzióid: az első próbálkozásnál a macskád valószínűleg lefagy, eldől, vagy úgy próbál kiszabadulni, mintha az élete múlna rajta. És itt jön a nagy tévedés: sok gazdi azt hiszi, hogy ha egyszer felcsatolja a pórázt, a cica lelkesen sétálni indul, mint egy kutya. Hát nem! A legtöbb macska vagy mozdulatlanná dermed, vagy teljes testbedobással próbál kimászni a helyzetből.

Macskapóráz: lehetetlen küldetés vagy zseniális ötlet?

Ha elhatároztad, hogy a macskádat pórázhoz szoktatod, készülj fel egy türelmet és humorérzéket próbára tevő kalandra! A Zooplus szerint első lépésként be kell szerezni egy megfelelő hámot – és nem, a kutyahám nem mindig felel meg, hacsak nem egy minioroszlánnal osztod meg az otthonod. Egy jó hám biztonságos, nem csúszik le és nem fullasztja meg szegény cicádat, ha az pánikszerűen hátramenetbe kapcsol.

• A póráz kiválasztása is stratégiai döntés: ha csak a kertben lófrálnátok, egy hosszabb verzió ideális lehet, de ha a lakótelepi dzsungelbe indultok, jobb egy könnyebb, rövidebb póráz, hogy ne kelljen a bokrok közül kihámozni a macskádat (és magadat).
• A hámot először otthon kell kipróbálni, de ne lepődj meg, ha a cica egy drámai szappanopera főhősévé változik, és úgy dől el, mint egy sértett hercegnő. Ilyenkor érdemes jutalomfalatokkal, játékokkal megvesztegetni, hátha elfelejti, hogy épp a szabadságát próbálod megnyirbálni.
• Ha sikerült eljutni a nagybetűs Kinti Világba, ne számíts maratoni sétára. Az első alkalommal nagy eséllyel a macskád ülni fog, bámulni a semmibe, és eldönteni, hogy érdemes-e egyáltalán tovább élni így. Ha viszont megízleli a szabadtéri kalandokat, onnantól kezdve lehet, hogy követelni fogja a napi sétát – szóval csak óvatosan, mert a végén még te leszel az, akit pórázon rángatnak!

A nagy kérdés: tényleg kell ez a cicádnak?

A pórázra szoktatás nem minden macskának való. A gazdinak kell eldöntenie, hogy a cicája személyisége és viselkedése alapján alkalmas-e erre. Ha a macskád élvezi és örömmel fedezi fel a világot, hajrá! De ha minden egyes próbálkozás egy drámai jelenetbe torkollik, akkor talán jobb elengedni ezt az ötletet.

Szóval: a macskádnak van szüksége pórázra, vagy csak te szeretnéd, hogy szüksége legyen rá?