Titokzatos szobára bukkantak a veszprémi várnegyed egyik épületében

A 18. század második felében épült Szent József-ház soha nem szolgált reprezentatív célokat, azonban több helyiségét gazdagon díszítették, köztük a vasalószoba mennyezetét. Funkciója évszázadok óta változatlan, a helyén állt korábbi épületet a veszprémiek „a királyné konyhájaként” is emlegették. 

Díszítőfestés a vasalószoba mennyezetén 

„A vasalószoba mennyezetét több réteg egyszínű, jellemzően fehér-szürkésfehér festés takarta, a restaurátori vizsgálatok eredménye azonban arra utalt, hogy ezek alatt van még legalább egy festett réteg. További vizsgálatokat végeztünk, így derült ki, hogy a helyiség mennyezetén díszítőfestés található” – mondja Vavra Áron műemléki projektvezető, hozzátéve: érdekes tény, hogy a korábban Alkalmazottak Háza néven ismert épület soha nem szolgált reprezentatív célokat, a mosó- és vasalószoba mégis díszítést kapott, akárcsak az épület más belső terei. Erre a magyarázatot adhat az építés ideje, valamint a helyiségek feltételezhető korábbi funkciója, mivel a vasaló- és a mosószoba korábban személyzeti lakrészként is funkcionálhatott, a helyiségek festéssel díszítése pedig bevett szokás volt a 18-19. században is.

Az épület többi helyiségében már csak töredékes díszítőfestés-maradványokat tudtak feltárni a szakemberek, azonban a vasalóhelyiségben helyre tudták állítani a mennyezeti festést, a mosóhelyiségben pedig az egy kisebb felületen tudták bemutatni az egykori díszítést.

„A királyné konyhája”

A Szent József-ház a veszprémi várnegyedet megújító Koller Ignác püspöksége idején, a szomszédos érseki palotával egy időben épült. Bár már az 1770-es évek elején elkészült, a következő évszázadokban többször is átalakították és bővítették, így az épület ma már a késő barokk és a klasszicizmus jegyeit is magán hordozza. 

Funkciója azonban évszázadok óta változatlan. A székesegyház mellett már a középkorban püspöki és valószínűleg királynéi rezidencia állt. Az írásos emlékek és a régészek által feltárt maradványok alapján a palota lakóinak és vendégeinek felszolgált ételeket egy másik épületben készítették, amelyet – utalva Veszprém és a mindenkori királyné szoros kapcsolatára – „a királyné konyhájaként” ismertek. A reprezentatív épülettől tehát már ekkor elkülönítették a főzésre, mosásra, háztartási munkára, a fűtőanyag és az élelmiszerek tárolására szolgáló épületrészeket, és ez az egyházi központ török kor utáni újjáépítésekor is megmaradt. A püspöki lakosztályt és a hozzá kapcsolódó nyilvános, reprezentatív tereket az 1776-ra felépült püspöki palotában alakították ki, az ehhez nélkülözhetetlen kiszolgáló tevékenységeket pedig az Alkalmazottak Házában végezték.

Befalazott kemencét is találtak az épületben

A különleges múltú épületet a Veszprémi Főegyházmegye a várnegyed megújításának részeként restaurálja:

• feltárták a barokk kori pincét, 
• restaurálták a lépcsőt, 
• a nyílászárókat 
• és a kőből készült ajtókereteket is. 
  Ezek egy része eredeti barokk kori, másik részük a 19. század közepéről-végéről származik. 

A szakemberek a feltárás során egy befalazott kemence maradványait találták meg a Szent József-ház refektóriumának közelében. A kanonoki soron található, késő barokk stílusú, szintén az 1770-es években épült Kisszemináriumban is falba süllyesztett kemence nyomaira bukkantak a régészek, sőt a befalazott kemencéből a 20. század elején használt fazekak, főzőedények, villák, kanalak és kések is előkerültek.