Egy korszak vége: bezárt a kenyérgyár

A pápai járás mintegy 180 mázsás napi kenyér-, illetve péksütemény szükségletét korábban 14, részben teljesen elavult kisüzem termelte meg. A lakosság részéről igény mutatkozott egy új pápai kenyérgyár megépítésére, melynek tervdokumentációját 1961 nyarán készítette el az Élelmiszeripari Tervező Intézet. 

A beruházó, a kivitelező és a tervezők közötti több évnyi huzavona után a 21 méter magas épület 1965-re készült el, a hivatalos átadást követően kezdetben naponta két műszakban 110 mázsa kenyeret állítottak elő. Az új gyár teljesen gépesített volt, négy tartályban 17 napi készletet tudnak tárolni. A liszt zárt rendszerben jutott el szitán keresztül a napi tárolóba, majd a dagasztócsészékbe. A dagasztást, az osztást és formázást is gép végezte.

1966 júniusában a Veszprémi Napló arról írt, hogy a kenyerekre ragasztott címkék büszkén hirdetik: „Pápa és Környéke Sütőipari Vállalat Pápai Kenyérgyára, Finom fehér kenyér, fogyasztói ára 3,60.”  – elindult tehát a gyártás és értékesítés. Naponta este nyolctól hajnali négyig és négytől déli 12 óráig két műszakban százhúsz sütőipari szakember dolgozott azon, hogy Pápa környékén kívül a nyári nagyszezonban még a Balaton északi partjának vendégeihez is eljusson a félfehér és fehér pápai kenyér.

1967 októberében a Napló egy olvasó fotóját és levelét közölte, miszerint a tapolcafői Molnár József traktoros, a silózás közben akarta ebédjét elfogyasztani, akkor bukkant elő munkatársai szeme láttára egy töltény(!) a kenyérből. Egyesek szerint a pápai kenyérgyárban nemcsak csinálták, de időnként vadászták is a kenyeret. Később egy vizsgálat kiderítette, hogy a puskagolyó a liszttel került be a pápai gyárba. Abban az időben a kemencékből kikerülő kenyérrel szemben egyre több minőségi kifogás merült fel, ezért a sütőipari vállalat vezetése elhatározta, hogy felújítás helyett teljes egészében kicserélik a gépi kemencéket. A pápai kenyérgyár termelését 1971 végén állították le, 1972 áprilisában olasz szerelők érkeztek a gyárba, akik új, olasz gyártmányú kemenceapparátust helyeztek üzembe. A mintegy 6 millió forintos rekonstrukciótól a minőség javulását remélték, abban az időben 180 mázsa kenyér és 45 ezer sütemény került le a futószalagról. Hét évvel később a pápai kenyérgyár újabb rekonstrukcióját hajtották végre, a 25 millió forintot igénylő munka eredményeként az üzem 16 óra alatti kapacitása 15 tonnával nőtt.

A rendszerváltás után aztán jó néhány magánpékség kezdte meg működését, ami a gyár életére is komoly hatással volt, egyre nehezebben tartotta a lépést a konkurenciával. A pápai sajtó 1996 márciusában arról tudósított, hogy a kenyérgyár hetven munkatársat foglalkoztat és naponta negyven mázsa kenyér kerül az üzemből a város üzleteibe.

Miért zárt be a pápai kenyérgyár?

Az elmúlt években néhány hipermarket mellett Győrbe, Mosonmagyaróvárra, Kőszegre és Sopron környékére került az üzemből pékáru a polcokra, egy nap aztán a bejárat fölé kikerült az eladó tábla. A molinó szerint egy 8736 négyzetméter területű telek és egy 2400 négyzetméter területű épület várja új tulajdonosát. Úgy tűnik, ezzel lezárult egy fejezet – talán az utolsó – a pápai kenyérgyár több mint hat és fél évtizede íródó történetében.