Szingapúrból jöttünk, ezüst minősítést hoztunk!

Ő attól kezdve érdeklődött a konyha titkai iránt. A SÉF iskola fogadóterében ültünk le, hogy a történtekről beszélgessünk.

- Szakács szaktechnikus tanuló vagyok, a technikusi szakaszban. Két év múlva, lesz egy szakmám és egy érettségim ahhoz, hogy felnőttként azzal foglalkozhassak, amit nagyon szeretek. A gasztronómiában az tetszik, hogy hatalmas alázat kell hozzá, hiszen soha nincs úgy, hogy mindent tudok, inkább arról van szó, hogy tanulni, figyelni, gyakorolni kell! - mondta Fekete Panni.

Nyilván ez a magyarázata annak, hogy a szerencse többnyire azt éri, aki megérdemli, mert megdolgozott érte. Panni esetében ez úgy volt, hogy a székesfehérvári Diófa Étterem séfje, Adamek Balázs Veszprémben, a SÉF iskolában tartott előadást és bemutatót. Utóbbihoz Pannit hívta segítségül. A séf, aki egyben a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség (MNGSZ) szakács alelnöke is, nyilván felfigyelt a szakmaszeretetről árulkodó biztos kézzel dolgozó lányra, meg is hívta a szövetség mentorprogramjába. Ez azt jelenti, hogy a kiválasztott csapat havi egy alkalommal elméleti és gyakorlati képzésen vesz részt a Metro Gasztroakademián, az MNGSZ szervezésében azzal a céllal, hogy felkészüljenek a 2026-os szakácsolimpiára.

Három héttel a tavalyi szingapúri világverseny előtt tudta meg Panni, hogy ő lehet az induló magyar csapatban a commis, méghozzá szenior kategóriában (16 évesen!). Ketten alkották a csapatot: Kocsis Marcell lett a szakács a Diófa Étteremből, Panni a segítője (a commis). Feszített munka következett, hiszen a leendő versenytársak hónapok óta készülhettek, nekik e rövid idő alatt kellett felzárkózniuk. Pannit erre az időre elengedte az iskola, kis csapatukat mindenben támogatta a többi mentor, a szövetség, ők ketten pedig minden nap reggeltől estig előkészültek, gyakoroltak, mosogattak. Vészesen közeledett az indulási idő, a feszültséget még az is fokozta, hogy beszélgetőtársam először fog repülőgépre ülni.

Az odaút 16-17 óráig tartott. Együtt utaztak a szövetség elnökével, Krivács Andrással, a titkárral, Fehér Ágnessel és a szakmai mentorral, Tímár Attilával. Mindhárman folyamatosan szorítottak a mieinknek, segítettek nekik a versenyterepen, ami egy hatalmas, aréna - szerű terem volt. Két napig itt dolgozott szenior kategóriában a világdöntős 16 ország 16 csapata. A magyar a második napon lépett a „színpadra”. Kötelező alapanyagnak számított a borjúkaraj és - máj, az asaii, ami egy bogyós gyümölcs, plusz zöld tea, fehér, ét- és tejcsoki. Kötelező alapanyag volt még a Halibut is, ami egy lapos hal. Minden egyebet otthonról vittek a csapatok, aszerint, hogy mit álmodtak erre az alkalomra. Természetesen a helyszínen mindent ellenőriztek, anyagokat, eszközöket, azok csomagolását, a higiéniát, a technológiát, érvényesülnek-e a HACCP előírások, meg természetesen az ízeket is. 

A fiatalok reggel 5-kor keltek, hattól kb. nyolc órát töltöttek a versenykonyhában és fogásonként 40-40 perc állt rendelkezésre a tálalásra. 

Összességében a szakács GLOBAL CHEF CHALLANGE 2024 világversenyen a 25-30 éves versenyzők közé bekerült 16 éves Panni és 23 éves Marci ezüst minősítést szerzett. Azóta is hatalmas a család és az iskola büszkesége, Panni meg azóta sem tudja a választ, hogyan is érhette ekkora szerencse. Ilyen fiatalon belecsöppenni egy világversenybe, találkozni a szakma nagy neveivel, példaképeivel az egész világból… Kérdésemre, hogy a hétköznapokban mit főz szívesen, annyit mondott, azt, amit ötéves kishúga éppen szeretne. Amikor harminc óra repülés után visszaért Szingapúrból, Dórcinak készítette el újra a versenymenü édességét, a namelakát fehércsokis és zöld teás espumával, french toaston.

Mit mondhatnék? Előre irigylem Fekete Panni leendő vendégeit!