Veszprémi viadukt: védőkorláttal vagy -hálóval lehetne csökkenteni a tragédiák számát?

Az 1937-ben átadott, 37 méter magas és 46 méteres nyílású vasbeton ívhíd akkoriban úttörő mérnöki alkotásnak számított. Mára nemcsak műemléki védelem alatt álló építészeti különlegesség a viadukt, hanem egy olyan hely is, amely tragikus történeteket hordoz magában.

A 20. század első felében a Veszprémet átszelő Séd-patak völgye komoly közlekedési akadályt jelentett. A város vezetése a korszerű vasbeton szerkezet mellett döntött, és a hidat Folly Róbert tervei alapján építették meg. A viadukt merész választás volt, hiszen Veszprém addigi, történelmi hangulatot sugárzó épületei közé egy modern, hatalmas betonív került. A völgyhíd különlegessége, hogy eredetileg csuklós ívként épült, hogy alkalmazkodni tudjon a kezdeti szerkezeti mozgásokhoz, majd később a csuklókat kibetonozták, így hagyományos befogott ívvé alakult.

Hosszú ideig a 8-as főút része volt, és az egyik legfontosabb közlekedési útvonalként kapcsolta össze a Dózsavárost a Jeruzsálemheggyel és a belvárossal. A viadukt azonban nemcsak építészeti és közlekedési jelentősége miatt vált híressé, hanem tragikus események miatt is. Az 1990-es évek végére és a 2000-es évek elejére a híd szomorú hírnevet szerzett, mivel többen is innen vetették magukat a mélybe. 1997-ben hét, 1998-ban hat öngyilkosságot jegyeztek fel a helyszínen, ami riasztó statisztika volt.

A közgyűlés egy másik megoldás mellett döntött a viadukt kapcsán 

A város vezetése nem maradt tétlen. Felmérést készítettek arról, hogyan lehetne csökkenteni a tragédiák számát. Az emberek egy része védőkorlátot vagy hálót szeretett volna, de végül a közgyűlés egy másik megoldás mellett döntött: 103 előnevelt fát ültettek a viadukt alá a Séd-patak mentén, hogy tompítsák az esetleges zuhanások hatását és vizuális akadályként is szolgáljanak. Emellett térfigyelő kamerákat telepítettek, és pszichológiai prevenciós programokat is indítottak.

A veszprémi viadukt ma is a város egyik jelképe, amely egyszerre hirdeti a mérnöki tudást és a közösség erejét. A műemléki védelem alatt álló szerkezet fontos közlekedési útvonal maradt. A város lakói elsősorban a híd szépségét és történelmi jelentőségét látják benne, és az önkormányzat is folyamatosan figyelemmel kíséri, hogyan teheti még biztonságosabbá ezt a különleges építményt. A viadukt így nemcsak egy híd a Séd-patak fölött, hanem a múlt és a jövő, a mérnöki bravúr és az emberi sorsok közötti kapcsolat szimbóluma is.