2025.04.25. 07:00
Bányásznők a föld mélyén, így dolgoztak a dudari szénbányában a ‘50-es években
1951 februárja. A széncsata dübörög, a pártkongresszus közeleg, és minden brigád, akna és műszak egyetlen közös célért dolgozik: több szenet, gyorsabban, hatékonyabban! Ebben a gigantikus nemzeti mozgalomban ott álltak a dudari szénbánya munkásai is – és nem csak férfiak, hanem a nők is! Ez a történet most róluk, a bányásznőkről szól.
A korabeli filmhíradók szerint a dudari bánya élmunkásai között nők is szép számmal vállaltak szerepet, ők voltak a dudari bányásznők – különösen a szén továbbításának kulcspontján, ahol a gumiszalag és a csillék találkoztak. Ők nem csákányoztak, nem ereszkedtek a mélybe, de ott álltak a szénáramlat végénél, ahol minden egyes lapát földdel jött fel az előző műszak verejtéke. És ez bizony férfimunkának számított – legalábbis akkor még.
Forrás: filmhiradokonline.hu
Bányásznők, a szocialista dolgozó nő szimbólumai
Ők voltak azok, akik bizonyították: a nő nemcsak háziasszony, anya vagy tanítónő lehet, hanem egyenrangú résztvevője a széncsatának is. A csilléknél dolgozó asszonyok szerepe nem volt látványos, mégis kulcsfontosságú: az általuk végzett munka sebessége és pontossága döntötte el, hogy az aknából kitermelt szenet mennyire zökkenőmentesen tudták továbbítani.
A filmhíradó ugyan röviden említi csak jelenlétüket, de ez a villanás is beszédes. Egy nő kendőben, piszkosan, de fókuszált figyelemmel – nem szobrok voltak ők, hanem mozgásban lévő hősnők egy olyan világban, ahol a női szerepek még csak formálódtak.
A „munkamódszer-átadás” és a „melegcsákány-váltás” mozgalmai között ezek a nők csendben tették a dolgukat. Nem kaptak szónoki dicséretet a pártkongresszuson, nem róluk szóltak a brigádversenyek győzelmi listái – mégis, ha ők nem lettek volna, a bányából kitermelt tonnák csak torlódtak volna az akna alján.
