Föld napja – kattintás a jövőnek

Minden év április 22-én van az a nap, amikor egy kicsit jobban figyelünk. A Föld napja. Ilyenkor többet beszélünk a klímaváltozásról, a műanyagszennyezésről, a kiirtott erdőkről és arról, hogy mégis mit tehetnénk az élhető(bb) bolygónkért. De ez a nap nem csak erről szól. Hanem arról is, hogy megálljunk egy pillanatra, és ránézzünk arra, amit már régóta természetesnek veszünk: a világra magunk körül. Nekem a természet nem csak szép háttér. Nemcsak a fotóimon van jelen – a részem. A madarak éneke, a levelek susogása, a víz selymessége, akár haragja, ahogy a fény átszűrődik egy erdei ösvény fái között... – ezek nem csupán látványok. Ezek történetek. És ezeket a történeteket én képekbe zárom. Megmutatom őket a gyerekeimnek. Remélem, egyszer majd az unokáimnak is. Hogy nézd csak, ilyen is volt még. Ilyen volt, amikor a lepkék százával szabadon repültek, a méhek zümmögtek, és a tavak vize nem volt zavaros.

A természet fotózása közben látja meg az ember igazán, mennyire törékeny ez az egész. Egy-egy vadon élő állat szeme, egy vízzuhatag a kanyonban, vagy egy frissen kibomló virág – ezek nem ismételhetők. Ha elvesznek, nincs „még egy próbálkozás”. A természet nem gyártható újra.

Minden pici élet számít – a Föld az otthonunk

Ott vannak az állatok. Azok, akiknek nincs hangjuk, mégis minden nap szólnak hozzánk. Egy madár, ahogy fészket rak (nálam éppen a kiszáradt tuján tevékenykedik, és naponta megörökítem a fiókák cseperedését), egy róka, ahogy óvatosan átsurran a mezőn. Vagy akár a kóbor cica, akit valaki otthagyott – és nekünk kell eldöntenünk, segítünk-e rajta. Minden apró cselekedet számít. Egy itatót kitenni nyáron. Nem levágni a fűben a pitypangot (az én kertem igazi méhlegelő). Vagy csak nem dobni el azt a műanyag palackot a földre.

A Föld napja nem egy „egynapos ünnep”. Ez emlékeztető. Arra, hogy amit ma megőrzünk, azt holnap majd más is láthatja. Hogy a fotóink ne csak emlékek legyenek arról, ami volt, hanem inspirációk ahhoz, hogy ne vesszenek el természeti értékeink. Nem kell tökéletesen „zöldnek” lenni. Nem kell mindenkit meggyőzni. De ha mindenki csak egy kicsit figyel, ha mindenki csak egy dolgot tesz ma a természetért, akkor abból születhet egy élhetőbb holnap.

Ez a bolygó az otthonunk. Egyetlen van belőle. Fotós szemmel nézve: ez a világ a legnagyobb műalkotás. És nekünk dolgunk van vele.