A nemesvámosi rém igazi ámokfutást rendezett: 19 napig tartott a rettenet

„A Veszprém megyei dolgozók még jól emlékeznek Gész István nemesvámosi lakos szörnyű bűncselekményeire, melyeket november végén és december elején követett el. Az újság erről részletes tájékoztatást közölt több ízben. Az elvetemült gyilkos bűnlajstromán rengeteg súlyos bűn szerepel. Gész István, aki lopásért, verekedésért több ízben büntetve volt, katonai szolgálatának letöltése után, november utolsó napjaiban útba vette Várpalotát. Itt züllött, csavargó életet folytatott, s a bűncselekmények hosszú sorozatát követte el” – írta a Közép-dunántúli Napló az elítélt 1957. május 3-án a Veszprém Megyei Börtön udvarán végrehajtott kivégzése után.

A jogerős ítélet szerint 1956. november 23-án kirabolt két ittas személyt Várpalota és Pét között egy műúton. Ennek az volt a közvetlen előzménye, hogy egy munkatársa állítólag ellopta a megtakarított pénzét, 8670 forintot, akkor, amikor három forint volt egy kiló kenyér. A lopásért már háromszor is elítélt Gész katonai szolgálata idején a tatabányai szénbányában dolgozott. November 23-án – amikor leszerelték – felvette a kétévnyi katonabányászi munkáért járó munkabérét, állítása szerint ebből a pénzből szeretett volna új életet kezdeni. Aznap este szobatársával a várpalotai munkásszálláson borozgattak, aztán a pénzt a párnája alá tette, és lefeküdt. Reggelre a pénz és a szobatárs is eltűnt, mire Gész feljelentést tett a helyi rendőrségen, de mivel sem a tettes, sem az újrakezdésre szánt összeg nem került elő, saját kezébe vette az ügyet – olvasható az rtl.hu honlapján Dulai Péter kriminalista.

Veszprém vármegye gyilkosának ámokfutása

Gész István korábban is követett már el vagyon elleni bűncselekményeket. Mielőtt hazautazott volna Nemesvámosra a nagyanyjához, benézett egy várpalotai büfébe, ahol kiszúrt két férfit. Amikor rájött, hogy ő és a két ismeretlen egyfelé mennek, előresietett, beállt egy fa mögé, és várt a sötétben. Az ittasan dülöngélő Gaál Lászlót és Nagy Józsefet orosz szavak kiáltozásával beparancsolta az erdőbe, és egy pisztolyt utánzó fadarabbal fenyegetőzve kipakoltatta velük az értékeiket. Több száz forintot zsákmányolt, miközben a két férfi más-más irányban el tudott menekülni.

Pár nappal leszerelése után már az inotai alumíniumkohó üzemben dolgozott segédmunkásként. December 9-én a közeli Inota felé gyalogolt, amikor a várpalotai sportpályánál észrevett két embert, akik még a korábbi áldozatainál is ittasabbnak tűntek. Bertalan János és Balogh Sándor, a várpalotai tanácselnök vadászni volt, és ők is Inotára próbáltak eljutni. Gész ekkor ugyanazzal a forgatókönyvvel próbálkozott, mint november 23-án. Előresietett, bevárta a két férfit, és a magával hozott késsel hadonászva állta az útjukat. „Magyarszki, sztrájk, davaj, roboti!" – kiabálta. Gész arcon szúrta Baloghot, aki megpróbált elszaladni, de támadója utolérte, és újból fejbe szúrta. A tanácselnök csak a véletlennek köszönhette, hogy életben maradt. A támadó ezután visszasietett az útszéli árokban fekvő Bertalanhoz, és többször megszúrta. A férfi elvérzett. Gész István az áldozat zsebeit kiforgatta, de csak a karóráját tudta elvinni. Az órát később 150 forintért eladta, az árát pedig elkártyázta.

Ölt és erőszakolt is

Gész ezután nem sokkal arrébb ellopott egy biciklit, és hazament a munkásszállásra, ahol lemosta magáról a vért, majd lefeküdt aludni. Másnap délután kiment az inotai erőmű bejáratához, ahol észrevett egy ötvenes éveiben járó asszonyt. Utánafutott, és nyomozónak adva ki magát, megpróbálta felelősségre vonni, amiért a nő ilyen későn kint járkál. Végigtapogatta Zsédely Gyulánét, hogy nincs-e nála fegyver, elvette a személyi igazolványát, aztán azzal a hazugsággal kísérte be az erdőbe, hogy ott egy hadnagy vár rájuk. Az volt a terve, hogy kirabolja és megerőszakolja az asszonyt. Zsédelyné ellenállt, mire Gész ököllel úgy arcon ütötte, hogy a nő elesett, majd közölte vele, hogy ha hangoskodik, három oroszt fog odahozni. Áldozatát megerőszakolta, de mire ki is rabolta volna, valami zajt hallva a bokrok közé menekült. Ezzel kapcsolatban a bíróságon azt mondta, nem volt szándéka elvenni az asszony pénzét, és erőszak sem történt, mert a szexet nem csak ő akarta.

Másnap, december 11-én tovább folytatta. Megismerkedett egy Halasi János nevű inotai férfival, akit megkért, hogy a (lopott) biciklijét hadd tehesse be az udvarukba. Amikor Halasi lánya pénzt kért az apjától, Gész látta, hogy több százas is van a férfi zsebében. Pálinkáztak, aztán a családfő elindult, hogy megkeresse a fiát, mire Gész utánament. Útvonalát kifigyelve egy szénaboglya mögé rejtőzött, és amikor Halasi odaért, leütötte, majd többször megszúrta. Bár ekkor sötét volt, a sértett rögtön felismerte támadóját. Az életéért folyó küzdelemben addig vergődött, amíg egy lejtőn legurulva egy disznóól előterében állt meg. Sérülései életveszélyesek voltak, de végül túlélte a támadást. Gész körülbelül ezer forintot zsákmányolt áldozatától.

Három nappal utolsó támadása után, 1957. december 14-én sikerült kézre keríteni. Hogy pontosan miként, arról nincsen információ, de mivel Halasi János felismerte, elképzelhető, hogy ő adott megfelelő személyleírást. Az sem világos, pontosan milyen terhelő információk alapján gyanúsították meg a többi bűncselekménnyel, de ebben a részben beismerő vallomásának és a tömeges tanúkihallgatásoknak biztosan nagy szerepük volt. 

Az eljárás

A rendőrség alig több mint két hét alatt befejezte a nyomozást. A Veszprém megyei ügyészség a vádirat összeállításával egy időben mérlegelte, hogy a kétszeres gyilkossággal, négyrendbeli szándékos emberölés kísérletével, kétrendbeli rablással és erőszakos nemi közösüléssel vádolt fiatal férfit a megyei bíróság hatáskörébe utalja-e, vagy gyorsított eljárással vonja felelősségre. Miközben a vád képviseletét a Veszprém megyei ügyészség látta el, a bűnügyben végül a Győr Megyei Bíróság különtanácsa gyorsított büntetőeljárás során Veszprémben tartott tárgyalást.

A megyei lap beszámolója szerint az amolyan helyi szenzációnak számító nyilvános tárgyalás három napon át tartott. Az apróbb-nagyobb bűncselekmények egyenesen íveltek a rablással párosult gyilkosságokig. Az első kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát, a 23 éves gyilkos azt felelte: „Bűnösnek... de mégse... csak részben". A megyei bíróság osztotta az orvos szakértőknek azt a megállapítását, amely szerint a vádlott „szellemileg és erkölcsileg csökkent értékű egyén, amely állapota szabad elhatározási képességét kisebb fokban befolyásolta”, mint ahogyan azt is elfogadta, hogy Gész István sem a bűncselekményei elkövetésekor, sem azóta nem szenvedett elmebetegségben vagy öntudatzavarban, így büntethető. 

A dr. Németh Ferenc vezette tanács 1957. február 23-án hozott ítéletében 

• egyrendbeli gyilkosság bűntettében, 
• kétrendbeli gyilkosság bűntettének kísérletében, 
• háromrendbeli rablás bűntettében és 
• háromrendbeli rablás bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek a vádlottat, és ezért összbüntetésül halára ítélte.