Nincs több finomkodás, új korszak kezdődött a munkahelyi lázadásban

A munkahelyi kiégés újabb arcát kezdi megmutatni. Az elmúlt években egyre többet hallhattunk a „quiet quitting”-ről, vagyis a csendes felmondásról. Ez nem szó szerinti kilépést jelent a munkából, hanem azt, hogy valaki ugyan fizikailag még ott van a munkahelyén, de már csak a szerződésben előírt minimumot teljesíti. Nincs túlóra, nincs lelkesedés, nincs extra erőfeszítés – csak a „muszáj”. Sokszor ez a kiégés, a megbecsülés hiánya vagy az alulfizetettség következménye.

Most viszont egy új jelenség került reflektorfénybe: a „loud quitting”, azaz a hangos kilépés. Ez már nem passzív ellenállás, hanem nyílt szakítás a munkahellyel – gyakran drámai, látványos formában. Lehet ez egy indulatos felmondás, egy nyilvános TikTok-videó, vagy egy poszt a közösségi médiában, ahol az illető részletesen elmondja, miért hagyja ott a munkahelyét.

A közös pont mindkettőben: az elégedetlenség. A kérdés csak az, hogy vajon ez egy új munkahelyi trend, vagy a kiégés egyre súlyosabb következménye?

Mi áll a hangos felmondások mögött?

A loud quitting gyakran nem szimpla figyelemfelkeltés vagy bosszú, hanem a felgyülemlett frusztráció kieresztése. Rossz vezetés, túlterheltség, alacsony fizetés, megbecsülés hiánya – ezek a leggyakoribb okok. Egy nemrég készült felmérés szerint a munkavállalók világszerte egyre kevésbé elkötelezettek, és a kiégés szintje emelkedik. A közösségi médiás kitárulkozás pedig egyre kevésbé számít tabunak. Egyesek karriert építenek az őszinte sztorikból, mások figyelmeztetni szeretnének másokat a toxikus munkahelyekre. De a kérdés adott: vajon hosszú távon kifizetődő nyilvánosan ajtót csapkodni?

Szakértők szerint a „loud quitting” nem feltétlenül új trend, inkább egy új kifejezés a régi munkahelyi elégedetlenségre, amely most, a közösségi médián keresztül sokkal látványosabban jelenik meg.

„Ez egy segélykiáltás, nem divat” – fogalmazott egy HR-szakértő. A legtöbb „loud quitter” már hónapok óta küzd a kiégéssel, mielőtt lépne. A nyilvános kilépés sokszor utolsó próbálkozás arra, hogy meghallják őket – ha már a belső kommunikáció csődöt mondott.

Vállalati reakciók: hallgatnak vagy tanulnak belőle?

Míg egyes cégek igyekeznek tanulni ezekből az esetekből – például felülvizsgálják vezetési módszereiket vagy dolgozói visszajelzéseket kérnek –, mások inkább elutasítják vagy lejáratásként élik meg a nyilvános kilépéseket.

A kihívás valójában kettős: hogyan lehet megelőzni, hogy a dolgozók idáig jussanak, és hogyan lehet úgy távozni, hogy az ne égesse fel az összes hidat? A munka világa változik, és vele a munkavállalók viselkedése is. A „quiet quitting” után a „loud quitting” csak egy újabb jelzés arra, hogy valami nem működik. A kérdés az, hogy a munkáltatók csak hallják ezt a zajt, vagy meg is értik.