A remény hegedűje Dachauból (képek+hang)!

Tíz éven át egy komódfiókban lapult a mesterhegedű, mely a máig ismert egyetlen olyan hangszer, amit egy náci táborban készítettek. Katona Szandra műtárgykereskedő, a remény hegedűje tulajdonosa – akkor még mit sem sejtve a hegedű eredetéről – Szabó Tamást kérte fel, hogy hozza rendbe a vonós hangszert, aki a javítás során egy fogorvosi tükörrel benézett az f lyukon, a többi – ahogy mondani szokták – már történelem.

– A hegedűben egy papíron lengyelül, sziléziai nyelvjárással, lefordítva a következő szöveg volt olvasható: „Próbahangszer, nincsenek szerszámok és anyagok, nehéz körülmények között készült. K. L. Dachau Anno 1941. Franciszek Kempa” – meséli pápai műhelyében Tamás, akinek gyermekkora óta a hegedű körül forog az élete: a hegedűtanári diploma megszerzése után szegődött inasnak az ország egyik legnevesebb műhelyébe, a Pilát–Sáránszky műhelybe, ahol Holló Bencétől tanulta meg a hegedűkészítő szakma alapjait és fortélyait.

A remény hegedűje több volt, mint egy hangszer

Mint a későbbi kutatómunkákból kiderült, Franz (Franciszek) Kempa lengyel hegedűkészítő mester volt, aki a második világháború alatt a német Dachau város koncentrációs táborában raboskodott. 1941-ben rendkívül mostoha körülmények között, szerszámok és megfelelő anyagok nélkül készítette el a hangszert.

– Mellbevágó érzés volt a felfedezés és a hegedű történetének megismerése – folytatta a nem mindennapi történetet a pápai hangszerész. – Kempa rabosítása idejében, 1940 májusában a koncentrációs tábor nem csupán az odahurcoltak kivégzéséről, hanem a politikai átneveléséről is szólt a „munkaterápia” segítségével. Ami a hangszert illeti, eléggé jó állapotban került hozzám, a kora a fa öregedése és egyéb ismérvek alapján stimmelt. Látszott, hogy nem kifejezetten hangszeranyagból készült, és az is szembetűnő volt, hogy durva csiszolóvászonnyomok láthatók a fa felületén, no meg a lakkja is kerítéslakkszerű. Speciális, hegedűkészítő szerszámok hiányára utalt, hogy a hangszer oldala két rétegben összeragasztott furnérból készült, nem pedig a hagyományos, gőzzel hajlított eljárással. A stílusjegyeket vizsgálva Kempa talán nem volt kiemelkedő hegedűkészítő, de szerette, amit csinált – vélekedett a hangszerjavító, aki kiemelte, nagyon megható, hogy az alkotás folyamata mennyire ki tudja emelni az embert abból a valóságból, amiben létezik.

– Véleményem szerint az, hogy Kempa időnként foglalkozhatott azzal, ami a szakmája, amit szeret, kikapcsolta abból a gyötrő, nyomasztó környezetből, amibe belekényszerült. Talány, hogy erre a napi munkabeosztása mellett mikor és milyen indokkal volt lehetősége, de az ő esetében valóban igaz lehetett az, amit a tábor bejárata fölé írtak: Arbeit macht frei, vagyis A munka szabaddá tesz. Ettől a remény hegedűje ez a hangszer, mert a legnehezebb időkben is volt mibe kapaszkodnia készítőjének – mondta Szabó Tamás, aki búcsúzóul hozzátette, amikor elkészült a hegedű javításával, eljátszotta vele a Schindler listájának ikonikus filmzenéjét, amiről felvétel is készült. Ezt nálunk hallhatják először.