Násznép veszett oda a Balatonban

Valamikor régen, még a magyarok bejövetele előtt szlávok éltek a Kárpát-medencében. A Balaton, ami akkor még csak egy hatalmas mocsár volt, a Blato nevet viselte, amit a más nyelvet beszélők Bólátónak értettek, és amely egyébként mocsarat jelentett.

Veol.hu

Telente aztán ez a balatoni mocsár befagyott, aminek a helyiek nagyon örültek: nem kellett kerülniük, ha a túlparton volt dolguk, egyszerűen csak átsétáltak a vastag jégpáncélon.

Régen olyan kemény volt a jég a Balatonon, hogy átlehetett sétálni rajta
Fotó: Fortepan/Korbuly

Egyszer egy napon, a Bólátó partján esküvő köttetett: egy felső parton lakó fiatalember az alsó partról választott magának asszonyt. Illő volt, hogy a násznép a felsőről az alsó partig sétáljon, de valakinek eszébe jutott, hogy nem kéne a lovakat feleslegesen fárasztani, a legjobb, ha a jégpáncélon kelnek át. A Bólátó jege azonban nem bírta el a vígan ugrándozó, enyhén spicces esküvői menetet, és a mocsár közepén, ott, ahol a meder a legmélyebb, beszakadt alattuk. A vidám sereg a tó mélyére süllyedt.

A Balaton nevének keletkezése

Amikor a honfoglaló magyarok meghallották ezt a tragikus történetet, megérintette őket a mocsárba fulladt esküvői menet sorsa. Az emberek gyakran jártak a partra a történeten merengeni, és imádkoztak is a tragikus sorsú családokért. Ilyenkor halkan mantrázták a parton: Bólátó, Bólátó, Bólátó... mígnem megszületett a ma is ismert, magyarok számára kedves név: a Balaton, olvashatjuk Lipták Gábor: Aranyhíd és Ezüsthíd – balatoni mesék, mondák könyvében.